1947: Az első bajnokcsapat

Sorozatot indítunk, melyben sorra bemutatjuk az NBA valaha volt összes bajnokcsapatát, felidézzük az adott évi nagydöntő forgatókönyvét és a bajnoki címet elhódító játékosok karrierjének, sorsának további alakulását. Az első részben értelemszerűen a liga történetének első bajnoka, az 1946/47-es Philadelphia Warriors kerül terítékre.

A Basketball Association of America (BAA), az NBA hivatalosan elismert jogelődje első kiírását 1946/47-ben rendezték meg, 11 csapat részvételével, 60 meccses alapszakasszal, és azt követően a rájátszással, melybe 3-3 csapat került be a Keleti és a Nyugati Divízióból. Három ma is létező franchise vesz részt már a kezdetek óta a bajnokság küzdelmeiben: a Boston Celtics, a New York Knicks és a kezdetben még Philadelphiában működő Warriors, akik egyben a liga történetének első bajnokai: az 1947-es nagydöntőben 4-1 arányban múlták felül a Chicago Stags gárdáját (e franchise-nak semmi köze a mai Bullshoz, 1950-ben jogutód nélkül megszűnt). A már akkor is négy győzelemig tartó párharc első 3 meccsét behúzta a korszak legnagyobb dobógépe, Joe Fulks vezette Warriors (84-71, 85-74, 72-75), a Stagsnek sikerült ugyan szépítenie a negyedik mérkőzésen legjobbjuk, Max Zaslofsky remek játékával (74-73), de az ötödik összecsapáson ismét a Philadelphia kerekedett felül (83-80), lezárva ezzel az első nagydöntőt.

Nézzük hát, kik is alkották a liga bajnokcsapatát 69 évvel ezelőtt.

Álló sor: Cy Kaselman segédedző, George Senesky, Ralph Kaplowitz, Howie Dallmar, Art Hillhouse, Joe Fulks, Matt Guokas, Eddie Gottlieb vezetőedző.
Ülő sor: Jerry Rullo, Angelo Musi, Peter A. Tyrell tulajdonos, Petey Rosenberg, Jerry Fleishman.

Howie Dallmar. Bár 193 centis magasságával a kor normáinak megfelelően bedobót, és nem hátvédet játszott, ő volt a szezon során a csapat legjobb gólpasszadója beszédes, meccsenkénti 1.7-es átlaggal. A döntő utolsó meccsének legvégén, 80-80-as állásnál az ő győztes kosara biztosította be a Warriors bajnoki címét. A ligában még két idényt játszott végig, a következő szezonban az All-BAA First Team tagjává is megválasztották (már akkor is volt ilyen). Visszavonulása után egyetemi edző lett, a Stanford csapatát 21 éven keresztül vezette. 1991-ben halt meg, 69 éves korában.

Jerry Fleishman. A dobóhátvéd a döntő második meccsén 16 dobott pontjával a csapat egyik legjobbja volt. Két év megszakítással 1953-ig játszott a Warriorsnál, utolsó idénye volt a legsikerebb egyéni szempontból, ekkor meccsenként 9 pontot átlagolt. 85 évet élt, 2007-ben hunyt el.

Joe Fulks. "Jumpin' Joe" a liga történetének első sztárjátékosa, az 1947-es és 1948-as pontkirály, 1947 és 1949 közötti mindhárom All-BAA First Team tagja. A bajnoki cím évében 23.2-es mérkőzésenkénti átlaggal vezette a ligát, a nagydöntő első meccsének utolsó negyedében 21 pontot dobott (ez még manapság is nagy teljesítménynek számítana), az utolsó, ötödik mérkőzésen pedig 34 pontot szórt. Egész pályafutását Philadelphiában töltötte, 1954-ben vonult vissza. Bár ő volt az első bajnokcsapat legjobbja, neki adatott meg a legrövidebb élet és tán a legszomorúbb befejezés, 1976-ban, 54 évesen meggyilkolták egy alhoholgőzös veszekedés eredményeképp. Posztumusz iktatták be a Halhatatlanok Csarnokába 1978-ban.

Matt Guokas. Ő volt a csapat legidősebb játékosa a maga 31 évével, és ez volt az egyetlen szezonja a bajnokságban, 1947 nyarán ugyanis egy súlyos autóbaleset következtében elveszítette a jobb lábát. Sikeres sportkommentátor lett ugyanakkor, 1953-tól 32 éven át közvetítette a Philadelphia Eagles NFL-csapat meccseit. Fia, Matt Guokas Jr. 10 évet játszott az NBA-ben, és 1967-ben ő is bajnoki címet nyert a Philadelphia 76ers-szel, ezzel Guokasék a liga történetének első olyan apa-fiú párosa, amelynek mindkét tagja NBA-bajnok lett. Matt Sr. 1993-ban halt meg, 78 évesen.

Art Hillhouse. 201 centijével a csapat legmagasabb játékosa és centere volt Hillhouse, aki máig élő ligarekordot tart azzal, hogy az ötmeccses döntő minden egyes mérkőzésén kipontozódott. A második összecsapáson ugyanakkor a negyedik negyedben dobott 7 pontjával ő biztosította be a Warriors győzelmét. A következő szezonban még játszott 11 meccset a Philadelphiánál, majd még két évig szerepelt más amerikai kosárlabdaligákban. 1980-ban halt meg, 64 éves volt.

Ralph Kaplowitz. A szezon közben a New York Knickstől érkezett a Warriorshoz a 188 centis bedobó, aki meccsenkénti 7 pontjával megbízható játékosává vált a bajnoknak (megjegyzendő, hogy a Knicks színeiben Kaplowitz a kezdőcsapat tagja volt a liga 1946. november 1-jén lejátszott legelső mérkőzésén, melyet a New York megnyert a Toronto Huskies ellen). A következő idényben is még a Warriors játékosa maradt Kaplowitz, majd 1951-ig egyéb ligákban szerepelt. Élete 90. évében hunyt el 2009-ben.

Angelo Musi. 9.4 pontos átlagával a csapat második legeredményesebb pontszerzője  (!)  volt a mindössze 175 centi magasra nőtt Musi, aki a döntő első meccsén 19, az ötödik meccsen 13 ponttal tolta meg a Warriors szekerét. 1949-ig játszott a ligában, több csapattársához hasonlóan ő is igen hosszú életet élt, 91 éves korában halt meg 2009-ben.

Petey Rosenberg. Ez volt az egyetlen idénye a ligában Rosenbergnek, aki kiegészítő játékosa volt a Warriorsnak 3 pontot alulról súroló meccsenkénti átlagával. 1997-ben hunyt el 79 évesen.

Jerry Rullo. A 178 centis hátvéd szintén cserejátékosa volt a csapatnak viszonylag kevés szereppel. 1950-ig szerepelt a ligában, a következő szezonban két meccs erejéig a Baltimore Bulletsben lépett pályára, majd visszatért a Warriorshoz. 2016 októberében, 93 éves korában bekövetkezett halálával nem csak az első NBA-bajnokcsapat utolsó élő játékosa távozott, hanem az egyik utolsó olyan kosárlabdázó is, aki még játszott a liga legelső, 1946/47-es szezonjában.

George Senesky. Az irányító 24 pontjával a mezőny legeredményesebb dobója volt a döntő negyedik meccsén, ám azt az egy mérkőzést a sorozatból elveszítette a Philadelphia. Senesky, akárcsak Joe Fulks, egészen 1954-ig erősítette a Warriorst, évekig a liga legjobb gólpasszadói között volt. 1955-ben őt nevezték ki a csapat edzőjévé, és rögtön első szezonjában bajnokságot nyert velük, megszerezve a franchise második elsőségét története során. 1958-ig edzette a Philadelphiát. 2001-ben halt meg, 79 éves volt.

Vezetőedző: Eddie Gottlieb. Az 1898-ban Kijevben, Ukrajnában született Gottlieb a liga korai időszaka egyik kulcsfigurájának számít, ugyanis amellett, hogy edzője, GM-je, és 1952-től a tulajdonosa is volt a Philadelphia Warriorsnak, a BAA 1946-os megalapítását, valamint a rivális NBL és a BAA 1949-es egyesülését, és ezáltal az NBA létrejöttét eredményező tárgyalások egyik vezéralakja is volt, nem mellékesen 25 évig vezette a liga szabályalkotó bizottságát, és egészen 1979-es haláláig ő egymaga rakta össze minden évben az adott évi bajnokság menetrendjét. Az Év Újoncának járó díj a mai napig az ő nevét viseli, annak hivatalos elnevezése Eddie Gottlieb Trophy.