Számos legendás játékostól, közkedvelt vagy épp megosztó figurától búcsúzott el az NBA mezőnye idén nyáron is. Akad, aki végleg abbahagyta, és akad, aki még nem tett le a visszatérés gondolatáról, de egyelőre ehhez csapatot találnia nem sikerült - lássuk, kikről van szó.
Akik visszavonultak
Dirk Nowitzki. A 40 évesen visszavonult német legendát senkinek sem kell bemutatni. 1998 és 2019 között 21 idényen keresztül viselte a Dallas Mavericks mezét, minden idők hatodik legtöbb dobott pontot jegyző NBA-játékosa, a 2011-es nagydöntő, valamint a 2006/07-es alapszakasz MVP-je, 14-szeres All-Star, 12-szeres All-NBA csapattag. Övé a legtöbb, ugyanannál a csapatnál eltöltött NBA-szezon rekordja, és messze a legtöbb pontot szerző európai játékos az NBA történelmében. A Mavsnél házon belül általa tartott rekordok és örökranglista-helyezések felsorolására ehelyütt most nem is vállalkozunk. Nowitzki egészen az előző idény utolsó előtti alapszakasz-mérkőzéséig lebegtette, hogy esetleg még egy szezont vállal, végül aztán áprilisban bejelentette, hogy befejezi.
Dwyane Wade. A Miami Heat franchise ikonja 37 évesen akasztotta szögre a kosárcipőt. Háromszoros NBA-bajnok: 2006-ban még Shaquille O’Neal oldalán, épp Nowitzki és a Dallas legyőzésével nyerte első aranygyűrűjét úgy, hogy a finálé MVP-je is ő lett, majd pár nehezebb és sérülések által is gyötört év után 2012-ben és 2013-ban ért fel újra a csúcsra, immáron LeBron Jamesszel és Chris Bosh-sal karöltve. 13-szoros All-Star, 8-szoros All-NBA csapattag, és még három All-Defensive csapattagsága is van, sőt, ő volt a 2008/2009-es alapszakasz pontkirálya meccsenkénti 30 pontos átlagával. 13 év után 2016-ban elhagyta Miamit, egy mérsékelten sikeres chicagói és egy kérészéletű clevelandi kitérőt követően aztán tavaly februárban csak visszakerült a Heathez, ahonnan egy módszeresen dokumentált „farewell tour” keretében távozott végleg.
Luol Deng. Az alapszakasz kezdete előtt egy héttel jelentette be visszavonulását a brit/dél-szudáni kiscsatár, aki karrierje legszebb éveit az őt 2004-ben 7. helyen draftoló Chicago Bullsnál töltötte. A kétszeres All-Star Deng két idényben is (2011/12, 2012/13) átlagosan a legtöbb időt a parketten töltő játékos volt a ligában, sokat emlegetett körülmény vele kapcsolatban, hogy egykori chicagói edzője, Tom Thibodeau túlhajszolta őt. Emiatt is lehetett, hogy Chicago után ugyan Clevelandben és Miamiban még állta a sarat, de pont miután 2016 nyarán aláírt egy meglepően nagy összegű, négy éves szerződést a Los Angeles Lakersszel, pályán nyújtott teljesítménye drámai mértékben visszaesett. Még így is méltánytalan elbánás volt a példaértékű hozzáállású kiscsatárral szemben, hogy a 2017/18-as idényben mindössze egyetlen mérkőzésen került pályára a Lakersnél, egyébként egész szezonban egészségesen ült a kispadon. Végül tavaly nyáron kivásárolták, a Minnesotánál lejátszott 22 meccs jelentette pályafutása végét.
Darren Collison. Bár a nyári szabadügynök-piacon jó eséllyel még több éves, és több tízmillió dolláros szerződést írhatott volna alá, júniusban meglehetősen váratlanul, 31 évesen bejelentette a visszavonulását Darren Collison, aki az elmúlt két idény során az Indiana Pacers kezdő irányítója volt. Collison 2009-ben került a ligába, Chris Paul cseréjeként kezdett még a New Orleans Hornetsnél, először 2010 és 2012 között szerepelt Indianában, azután pedig Dallas, az LA Clippers és Sacramento következett, mielőtt 2017-ben visszatért volna a Pacershez. A kimondottan megbízható, hatékony irányító és kiváló tripladobó váratlan visszavonulása fő okaként azt jelölte meg, hogy több időt szeretne a családjával tölteni, valamint hitéleti tevékenységének (Jehova Tanúi) szentelni.
Shaun Livingston. Az elmúlt húsz év egyik legnagyobb sikertörténete a ligában Shaun Livingston karrierje, aki, mint köztudott, egy borzalmas térdsérülésből tudott visszatérni hosszú évek kemény munkájával, hogy aztán a zsinórban ötször döntős Golden State Warriors fontos kiegészítő embereként fejezze be pályafutását. A 2004-es draft 4. kiválasztottjaként Livingston egy Magic Johnson-szerű skillsettel érkezett a ligába 19 évesen, atletikus, magas irányítóként fényes jövő elé nézett az őt draftoló Clippersnél, ám 2007 februárjában olyan súlyosan megsérült a térde, hogy még a lába esetleges amputációjának lehetősége is felmerült. Livingston másfél év kihagyás után tért vissza, és számos csapatnál (Oklahoma City, Miami, Cleveland, Milwaukee, Washington, Brooklyn) próbálkozott, míg ismét meg tudta vetni a lábát a ligában a Warriorsnál, ahonnan háromszoros bajnokként vonulhatott vissza.
Zaza Pachulia. A grúz magasember a következő idényt már nem játékosként, hanem a Golden State Warriors stábjának tagjaként kezdi meg. Pachulia hosszú, tizenhat éves karriert épített a palánk alatti rombolásra, védekezésre és megbízható lepattanózásra, 2003 óta nyüstölte az ellenfeleket az NBA-ben az Orlando, a Milwaukee, az Atlanta (8 éven át), megint a Milwaukee, a Dallas, a Golden State (két bajnoki cím, 2017-ből és 2018-ból) és végül a Detroit színeiben. Mindez megsüvegelendő, ám Pachulia mégis úgy vonul vissza, hogy az első dolog, ami mindenkinek eszébe jut róla, az az a jelenet, amikor a 2017-es nyugati főcsoportdöntő első meccsén egy „alálépéssel” sérülést okozott az akkor még Spurs-szupersztár Kawhi Leonardnak, kiütve őt a párharc hátralevő részéről.
Akik nem vonultak vissza, de nincs csapatuk, és ki tudja, látjuk-e még őket valaha az NBA-ben
Jose Calderon. A spanyol játékmester 2005-ben kezdte meg NBA-pályafutását, melynek során közel nyolc évet töltött a Toronto Raptors többé-kevésbé állandó kezdő irányítójaként, majd igazi vándormadárrá vált, aki 2013 óta megfordult a Detroit, a Dallas, a New York, a LA Lakers, az Atlanta és a Cleveland kötelékében is, sőt 2017-ben egy fél napig a Golden State játékosa is volt. Vezette a ligát hárompontos-százalékban (2012/13-as szezon) és büntetőszázalékban is (2008/09-as szezon), és az „50-40-90” klub "félhivatalos" tagja (a 2007/08-as szezonban érte el ezeket a dobószázalékokat az egész idényre vetítve, de 16 büntetővel kevesebbet dobott be, mint amennyi minimum kellett volna ahhoz, hogy hivatalosan is a kategória legjobbjai közé számítsák abban az idényben). Playoff-sikerként egy elveszített nagydöntőt tud felmutatni, 2018-ban a Cavs tartalék irányítójaként. Az előző szezon egyik korábbi munkaadójánál, a Pistonsnál töltötte. Update (2019.11.11.): Calderon 2019. november 4-én bejelentette visszavonulását, és azóta már az NBA játékos-szakszervezeténél dolgozik.
Jamal Crawford. Már az előző idényben is csak az alapszakasz kezdetének napján talált magának csapatot az akkor 38 éves nehéztüzér, a háromszoros Legjobb Hatodik Ember-díjas Crawford. A Phoenix Sunsnál töltött szezonja során ugyan volt olyan alkalom, amikor már megérződött rajta a kora, de Crawford így is művelt elképesztő dolgokat, volt meccsnyerő dobása, és a Suns utolsó alapszakasz-meccsén 51 pontot dobott, ezzel egyrészt ő lett minden idők legidősebb játékosa, aki elérte az ötvenet egy mérkőzésen, és a ligatörténet során egyedül ő az, aki négy különböző csapat színeiben is tudott ötvenpontos meccset produkálni. Mindez sajnos egyelőre kevés volt ahhoz, hogy Chicago, New York, Golden State, Atlanta, a Clippers, Minnesota és Phoenix után újabb állomáshelyet találjon magának a 39 esztendős shooter. Update (2020.12.07.): A koronavírus-világjárvány miatt félbeszakadt 2019/20-as szezon 2020 nyári újraindítása során a 40 éves Crawford szerződést kapott a Brooklyn Netstől, ahol viszont sérülés miatt egyetlen meccsen tudott csak pályára lépni.
Tyreke Evans. A Pacers tavalyi rotációjának egy másik fontos elemét sem láthatjuk a most következő idényben a pályán, de őt Darren Collisonnal ellentétben korántsem önszántából. Evans emlékezetes módon robbant be a ligába a Sacramento Kings színeiben, hiszen első évében egyből 20 pontos, 5 lepattanós, 5 gólpasszos szezonátlagokat produkált, ez pedig rajta kívül csak Michael Jordannek, Magic Johnsonnak és Oscar Robertsonnak sikerült korábban. Tyreke meg is kapta az Év Újonca díjat 2010-ben, ám ezt követően fejlődése megrekedt a diszfunkcionális Kingsnél, és később New Orleansban eltöltött évei során sem tudott újra újoncéve szintjén teljesíteni. Az utóbbi években egy rövid sacramentói visszatérést követően Memphisben, majd a Pacersnél alkalmazták, majd idén májusban két évre kitiltották a ligából, miután megbukott egy drogteszten.
Raymond Felton. A 2005-ös draft 5. kiválasztottja volt a köpcös irányító, Felton, közvetlenül két, vele azonos poszton játszó, később sztárrá vált játékos, Deron Williams és Chris Paul mögött. Felton velük ellentétben sosem volt sztárnak nevezhető a ligában, de karrierje első felében egy megbízható szintet hozó kezdő-, második felében pedig szintén egy megbízható szintet hozó tartalék egyesnek minősült. Ő volt az őt draftoló Charlotte Bobcats története első playoff-csapatának első számú játékmestere 2010-ben, és a New York Knicks pedig vele az egyes poszton jutott mai napig utoljára a rájátszásba 2013-ban. Megfordult továbbá Denverben, Portlandben, Dallasban, az LA Clippersnél, a legutóbbi két idényt pedig az Oklahoma City Thundernél töltötte.
Devin Harris. A Dallas Mavericks hiába válik meg időről időre a veterán hátvédtől, ő valahogy mindig visszatalál. Harrist még a 2004-es draft alkalmával szerezte meg a Mavs, tagja volt a 2006-os döntős csapatnak, majd őköré építették azt a csomagot, amelyért cserébe 2008-ban megkapták Jason Kiddet a New Jersey-től. Harris a Netsnél még All-Star is volt a 2008/09-es idényben, majd Utah és Atlanta érintésével 2013-ban tért vissza Dallasba, ahol stabil kiegészítő emberként szerepelt 2018 februári Denverbe cseréléséig - majd tavaly nyáron újra, még egy évre leszerződött a Maverickshez. Kíváncsian várjuk, kap-e még egy utolsó lehetőséget Dallasban a tapasztalt irányító.
Joakim Noah. Jamal Crawfordhoz hasonló cipőben járt egy évvel ezelőtt a korábbi kétszeres All-Star, a 2014-ben az Év Védőjévé is megválasztott Noah, aki borzasztó rosszul sikerült New York-i két éve után egészen tavaly decemberig nem talált magának csapatot. Akkor a Memphis Grizzlies adott neki lehetőséget, és bár Noah limitált játékidőt kapott csak ugyan, így is képes volt ismét hozni a tőle még Chicagóban megszokott hasznos, energikus játékot. Ugyan mindez sajnos egyelőre nem ért számára újabb szerződést a ligában (annak ellenére, hogy a nyáron a Lakersnél és a Clippersnél is felmerült a neve), de tavalyi memphisi formáját elnézve van azért esély arra, hogy a szezon során valamely magas poszton megszoruló csapat ismét megcsörgeti Noah telefonját. Update (2020.12.07.): A Clippers végül tényleg megcsörgette Noah telefonját 2020 márciusában, de a 2019/20-as szezon koronavírus-világjárvány miatt félbeszakítása miatt csak a 2020 nyári újraindítás során került ismét pályára az NBA-ben a francia center, akitől azóta a Clippers már el is köszönt, és vélhetően befejezi pályafutását.
Zach Randolph. "Z-Bo" abból a szempontból kakukktojás ezen a listán, hogy bár technikailag az előző idény nagy részében is NBA-játékosnak számított (a Sacramento keretéhez tartozott egészen februárig), egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára 2018 márciusa óta. Bár épp nemrégiben nyilatkozta, hogy még nem vonult vissza, jó eséllyel nem fog ő már szerződést kapni az NBA-ben, annak ellenére, hogy próbált lépést tartani a korral, utolsó szezonjában a Kingsnél például még triplázni is megtanult (34,7%) az amúgy egész karrierje során palánk alatti brusztolásból élő egykori kétszeres All-Star. Randolph volt a szezon Legtöbbet Fejlődött Játékosa még Portlandben a 2003/04-es idényben, majd nem túl sikeres New York-i és Los Angeles-i (Clippers) kitérők után Memphisben vált közönségkedvenccé, nyolc évet húzott le a Grizzliesnél, ahol még 50-es számú mezének visszavonultatását is tervezik. Update (2020.01.02.): Randolph 2019. december 28-án hivatalosan is bejelentette visszavonulását.
J.R. Smith. A Cleveland Cavaliers és Smith már tavaly novemberben bejelentették, hogy elválnak útjaik, a 2016-os bajnokcsapat meghatározó játékosa azóta egyetlen meccsen sem lépett pályára. A Cavs egészen idén nyárig sikertelenül próbálta elcserélni J.R.-t, végül szimplán kitették a keretükből. Smith 2004-ben a New Orleans Hornetsnél debütált, volt egy stabil playoffcsapat fontos csereembere Denverben, kapott Legjobb Hatodik Ember-díjat 2013-ban a Knicks játékosaként, 2015 januárja óta pedig Clevelandben szerepelt – a már említett 2016-os aranygyűrű mellett így részese volt a 2015-ös, a 2017-es és a 2018-as nagydöntős vereségnek is. Utóbbihoz egy emlékezetes bakival járult hozzá, amikor annak téves tudatában, hogy csapata vezet, hagyta lepörögni az órát a legelső mérkőzés utolsó percében – végül hosszabbítás és Cavs-vereség lett a meccs és a sorozat vége is. Update (2020.12.07.): Smith végül - vélhetően jó barátja, LeBron James kezdeményezésére - szerződést kapott a Los Angeles Lakerstől a koronavírus-világjárvány miatt félbeszakadt 2019/20-as szezon nyári újraindítása során, és bár meglehetősen limitált volt a szerepe a pályán, az orlandói "buborékban" végül karrierje második bajnoki címét ünnepelhette. Azóta újfent nincs csapata.
Futottak még. Szintén nincs szerződése a tavaly a Netsnél és a Rocketsnél felbukkanó, rugólábú Kenneth Fariednek, az előző szezonban is már csak tíz napos szerződésekkel operáló, de Philadelphiában és Sacramentóban is jó benyomást keltő Corey Brewernek, a Raptors kispadjának végében bajnoki címet ünneplő veterán shooter Jodie Meeksnek, valamint a sérülések miatt tavaly már csak 4 meccsre beszálló kameruni mindenesnek, Luc Mbah a Mouténak. És említsük meg ehelyütt Michael Beasley-t is, aki egy kútba esett detroiti szerződtetés és egy visszautasított kínai megkeresés után szintén csapat nélkül áll, ráadásul bárki is igazolja le, még egy ötmeccses eltiltást is ki kellene ülnie, mielőtt pályára léphetne - bár nem először vág neki csapat nélkül egy új NBA-szezonnak Beasley, lehet, hogy mostanra már kifogyott az esélyekből az egykori 1/2-es pick. Update (2020.12.07.): Corey Brewer és Luc Mbah a Moute a koronavírus-világjárvány miatt félbeszakadt 2019/20-as szezon nyári újraindítása során a Sacramentótól, illetve a Houstontól kaptak ismét esélyt pályára lépni a ligában, rövid, pár perces cameókra nyílt lehetőségük. Brewer azóta már a Pelicans edzői stábjának tagja, Mbah a Moutéról nincs hír.
Akik az NBA-n kívül folytatják karrierjüket
Jeremy Lin. Emlékezhetünk rá, hogy a nyáron szomorúan nyilatkozta a médiának Lin, hogy az NBA megfeledkezett róla, miután egyetlen csapat sem kereste szerződésajánlattal azután, hogy a februári atlantai kivásárlását követően a Toronto színeiben bajnoki címet szerzett. Sajnos a nagy győzelemnek inkább csak szemlélője, mint tevékeny részese volt a Raptors általi leigazolása után gyakorlatilag használhatatlan produkciót nyújtó hátvéd, akinek azért olyan sok oka nincs panaszra NBA-karrierjét illetően. Ő volt, ha rövid ideig is, a liga legfelkapottabb jelensége a 2012-es New York-i "Linsanity" idején, játszott Houstonban, az LA Lakersnél, volt egy kimondottan jó szezonja a Charlotte Hornets bench scorereként, aztán sajnos miután 2016-ban három éves szerződést kötött a Brooklynnal, rengeteget volt sérült, érdemi segítséget már nem jelentett csapatának. Kínában folytatja.
Nikola Mirotic. A spanyol-montenegrói magasember némi meglepetésre öt év után hátat fordított az NBA-nek, és visszatért Spanyolországba, ahol az FC Barcelonával kötött csillagászati összegű szerződést. Bár Miroticnak mindhárom állomáshelyén voltak felvillanásai, jó meccsei az NBA-ben, tengerentúli karrierje sohasem indult be úgy igazán. A Chicago Bullsnál három év alatt sem sikerült igazán beilleszkednie (emlékezetes momentum, hogy a 2017-es előszezon idején csapattársa, Bobby Portis eltörte az állkapcsát egy verekedés során), New Orleansban sokat volt sérült, idén februárban pedig hiába került a liga egyik legerősebb csapatához, a Milwaukee-hoz, egyrészt itt is gyötörték a sérülések, másrészt a rájátszás során fokozatosan kiszorult a Bucks rotációjából. Így aztán a Utah állítólagos érdeklődése kevés volt ahhoz, hogy az NBA-ben tartsa őt idén nyáron.
Greg Monroe. A Bayern München játékosa már a legutóbbi idényben Torontóban, Bostonban és Philadelphiában is megforduló magasember. A 2010-es draft 1/7-es kiválasztottja még csak 29 éves, bőven lehetne még pár idénye az NBA-ben a korábban Detroitban és Milwaukee-ban is alapembernek számító centernek, de évek óta már csak kallódott a ligában. Joel Embiid cseréjeként ugyan még a tavaszi playoff során is voltak hasznos percei a Sixersnél, ennek ellenére nem kapott szerződést az NBA-ben az új szezonra, mondhatni, hogy az ő karrierje is a teljesen a periméterre tolódó játék áldozata, hiszen Monroe egész karrierje során mindössze kettő darab hárompontost dobott be - mindkettőt a tavalyi szezon legvégén, a Philadelphia játékosaként.
Lance Stephenson. Az Indiana Pacers bajkeverőjeként, LeBron James önjelölt nemeziseként szerzett nevet magának a ligában a 2010-ben a második körben draftolt hátvéd, Stephenson, aki a legutóbbi idényben épphogy James csapattársaként, a Lakersnél szerepelt, ám az új idényre már nem kapott szerződést egy NBA-alakulattól sem, így hát Kínába igazolt. Stephenson egyszer már majdnem kikopott a ligából, 2014-ben elhagyta a Pacerst, tetemes összegért a Charlotte Hornetshez szerződött, de a váltás nagyon nem jött be, három évvel később már 10 napos szerződéseket kellett aláírnia, hogy az NBA-ben maradhasson, mígnem eredeti csapata, a Pacers utána nem nyúlt. Stephenson ismét jól játszott, majd ismét húzott egy váratlant a Lakershez való igazolással, de miután egyéves szerződése a nyáron lejárt, az Indiana már nem dobott neki újabb mentőövet.
Futottak még. További ismert NBA-veteránok, akik az új idényben már egy másik ligában pattogtatnak: Jerryd Bayless (Kína), Omri Casspi (Izrael), Ian Clark (Kína), Jonas Jerebko (Oroszország), Wesley Johnson (Görögország), Kosta Koufos (Oroszország), Timofey Mozgov (Oroszország), Nik Stauskas (Spanyolország).
