A napokban kezdetét vette a 2016/17-es NBA-szezon alapszakasza - 21 év után Kevin Garnett, 20 év után Kobe Bryant, és 19 év után Tim Duncan nélkül. A három korszakalkotó, azonnali Hall of Fame-várományos legenda visszavonulását sokan, sok helyütt megénekelték és kielemezték már, összeállításunkban azokat a nagyobb nevű játékosokat vesszük sorra, akik a Nagy Hármas árnyékában szintén az idei évben fejezték be NBA-pályafutásukat, és váltak végleg az NBA-történelem részévé.
Szeptemberben még játékos minőségében kapott szerződést a Philadelphia 76ers-től, ám a múlt héten, az előszezon befejeztével aztán mégiscsak bejelentette visszavonulását Elton Brand, a Chicago Bulls által az 1999-es drafton 1/1-esként kiválasztott erőcsatár. Brand kettő 20 pont / 10 lepattanós szezont produkált újoncként és másodévesként a Bikáknak, akik ennek ellenére 2001-ben a Los Angeles Clippershez cserélték. A Clippersnél sem lassított, 2002-ben karrierje során először All-Star volt, de a csapatsikerek egészen 2005/2006-ig elkerülték - ekkor a Branden kívül Sam Cassellt, Corey Maggette-t, Cuttino Mobley-t és Chris Kamant is felvonultató Clippers a rájátszás második köréig jutott, ahol csak hétmeccses párharcban maradtak alul a Phoenix-szel szemben. Brand ebben a szezonban MVP-szintű számokat hozott: közel 25 pont, 10 lepattanó, 2,5 blokk és gólpassz, 1 labdaszerzés volt az átlaga meccsenként. Emberünk aztán 2007 nyarán Achilles-ín-szakadást szenvedett, majd 2008-ban a Philadelphiához igazolt, ahol egy súlyos vállsérülés fosztotta meg végleg robbanékonyságától és sebességétől. A Sixersnél négy, majd a Dallasnál egy, az Atlantánál két idényt játszott végig, utóbbi állomáshelyein többnyire már csak kiegészítő emberként. Tavaly nyáron egyszer már visszavonult, de a Philadelphia idén januárban reaktiválta, és fiatal magasemberei mentorálása céljából nagy valószínűséggel a jövőben is alkalmazza majd valamilyen pozícióban az egykori kiváló négyest.
Emlékezetes NBA-pályafutást zárt le idén nyáron Amar'e Stoudemire, aki szintén az előző évtized egyik meghatározó magasembere volt. A középiskolából 2002-ben a Phoenix által 1/9-esként draftolt Stoudemire 2003-ban az Év Újonca lett, majd a Mike D'Antoni edzette, Steve Nash vezérelte "Seven Seconds or Less" Suns színeiben a liga egyik legizgalmasabb fiatal játékosává fejlődött. Ugyan a 2005/2006-os szezonban két súlyos térdműtéten is átesett, 2007-ben az All-NBA First Team tagjává választották, míg 2005-ben, 2008-ban és 2010-ben a Second Team soraiban szerepelt. A Phoenix-szel 2005-ben és 2010-ben is a nyugati konferenciadöntőig jutott, a nagydöntőtől 2005-ben a Spurs, 2010-ben a Lakers ütötte el őket. A szabadügynök Stoudemire 2010 nyarán elhagyta a Sunst és sokat emlegetett, 5 évre 100 millió dollárt fizető szerződést kötött a New York Knicks-szel. Itt első éve még ragyogóan sikerült (All-Star, All-NBA Second Team, 25.3 pont meccsenként), 2011-től aztán fokozatosan mentek szét a térdei, emiatt egykori robbanékony és megállíthatatlan önmaga árnyéka volt már csupán a pályán az utóbbi években. A Knicks 2015 februárjában kivásárolta lejáró szerződéséből, azt a szezont a Dallasnál fejezte be, a legutóbbi idényt pedig a Miaminál töltötte, mielőtt a nyáron bejelentette, visszavonul az NBA-ből. Az aktív játékot ugyanakkor nem hagyta abba, a zsidó gyökereit pár éve felfedező és gondosan ápoló Amar'e jelenleg az izraeli Hapoel Jerusalem játékosa.
Ugyan jelenleg is a bajnoki címvédő Cleveland Cavaliers keretének tagja hivatalosan, októberben előbb lehívta erre a szezonra szóló játékosopcióját, majd meggondolva magát inkább mégiscsak visszavonult Mo Williams. Második körös pick volt még a 2003-as drafton, a Utah színeiben volt újonc, majd Milwaukee-ban fejlődött liga-szerte elismert scorerré. A Cleveland első ízben 2008 nyarán szerezte őt meg, első Cavsnél töltött szezonjában zsebelte be karrierje egyetlen All-Star szereplését 2009-ben, illetve hű fegyverhordozója volt LeBron Jamesnek 2010-ig, amikor ugyebár James elhagyta Clevelandet és Miamiba igazolt. Mo sem maradt sokkal tovább, 2011-ben a Clippershez cserélték, majd játszott (ismét) Utah-ban, Portlandben, Minnesotában (volt egy 52 pontos meccse a Wolves színeiben tavaly januárban!) és a Charlotte Hornetsben, mielőtt tavaly nyáron visszatért volna a Jamest is ismét soraiban tudó Cavshez, akikkel megnyerte karrierje első és egyetlen bajnoki címét 2016 nyarán. Térdbántalmai miatt ugyanakkor a szezon második felében már nem sok szerep jutott neki.
Caron Butler a Miami Heat színeiben mutatkozott be a ligában 2002-ben. Karrierje legemlékezetesebb időszakát a Washington Wizardsnál töltötte 2005 és 2010 között, kétszer volt All-Star és produkált 20 pont feletti meccsenkénti átlagot, a Gilbert Arenas-szal és Antawn Jamisonnal alkotott hármasuk pedig három egymást követő évben a rájátszásba vezette a Wizardst. Arenas sorozatos sérülései és 2009-es öltözői fegyverbotránya miatt 2010-re a csapat széthullott, Butlert pedig a Dallas Maverickshez cserélték. 2011-ben súlyos térdsérülése miatt 29 meccs után véget ért számára a szezon, így nem léphetett pályára a rájátszásban, melynek során a Dallas megnyerte története első bajnoki címét. 30 éves kora után Butler sokat vándorolt, játszott két évet a Clippersnél, majd 2013-tól a Milwaukee, az Oklahoma City, a Detroit is a legutóbbi szezonban a Sacramento játékosa is volt, utolsó állomáshelyén már csak marginális szerepet kapva. A "Tuff Juice" becenévre hallgató kiscsatár fiatalkorában drogdílerként működött Wisconsin utcáin és számtalan javítóintézetet megjárt, életéről és a mélyszegénységből való kitöréséről nemrég könyvet jelentetett meg, melyből állítólag hollywoodi film is készül Mark Wahlberg produceri közreműködésével.
A legutóbbi idényben a liga legidősebb játékosa volt Andre Miller, aki idén márciusban töltötte be a negyvenet. A "Professzor" becenevű irányító 1999-ben a Clevelandnél volt újonc, 17 éves karrierje során ezt követően a Clippers, a Denver, a Philadelphia, a Portland (volt egy 52 pontos meccse a Blazers színeiben 2010 januárjában!), ismét a Denver, majd a Washington, a Sacramento, a Minnesota és a San Antonio mezét viselte. Több mint 8500 gólpassza minden idők 9. legjobb eredménye, emellett a liga egyik utolsó "vasemberét" is benne tisztelhetjük, aki 1999 és 2013 között mindössze 6 (!) alapszakasz-mérkőzésről hiányzott (és 2013/2014-ben is csak a denveri edzővel, Brian Shaw-val kialakult konfliktusa miatt szorult méltánytalanul a kispadra több mint 20 meccs erejéig).
A történelmi jelentőségű 2003-as drafton 6. helyen vitte el a Clippers Chris Kamant. Az ősember-küllemű center tagja volt a fentebb már említett, Elton Brand vezérelte "nagy" Clippersnek 2006-ban, 2010-ben pedig több mint 18 pontot és 9 lepattanót átlagolva egy All-Star szereplést is kivívott magának. A sérülékeny magasember később a Hornets, a Mavericks, a Lakers és a TrailBlazers játékosa is volt, a Portlandnél töltött utolsó két szezonjában viszont már csak epizódszerepek jutottak neki.
Kaman után eggyel, hetedikként választotta ki a Chicago Bulls azon a bizonyos 2003-as drafton Kirk Hinrich-et, aki első nekifutásra hét évig szolgálta a Bikákat, és a liga egyik legjobban védekező hátvédjének számított az előző évtized túlnyomó részében. Washingtoni és atlantai kitérők után 2012-től ismét a Bulls játékosa volt, és ugyan még 2014-ben is kezdőként szerepelt a csapatnál, az elmúlt években feltűnően lelassult, a Chicago pedig Atlantába küldte idén februárban. Ugyan Mo Williams visszavonulása után szóba került a neve a Cleveland potenciális csereirányító-jelöltjei között, e blog szerkesztősége meglepőnek tartaná, ha valaha viszontlátnánk még őt a pályán az NBA-ben.
Tayshaun Prince a 2004-ben bajnoki címet szerző Detroit Pistons kezdőjátékosa volt, és 2002-től egészen 2013-ig játszott az autóvárosi csapatnál. A kiválóan védekező kiscsatárt 2005-től 2008-ig zsinórban négyszer választották az adott évi All-Defensive Second Team tagjává, és szerepelt a 2008-as pekingi olimpián aranyérmet szerző amerikai válogatottban is. Detroitból való első távozása után legfőképp a Memphisben játszott, majd egy rövid bostoni kitérő után 2015 tavaszán 23 meccs erejéig visszatért a Pistonshoz. Legutóbbi, minden valószínűség szerint utolsó szezonját a Minnesotánál töltötte, bár nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy szeretne még egy idényt játszani a ligában, és hogy ez irányú terveit rendszeresen meg is szokta beszélni Chauncey Billups-szal, Rip Hamiltonnal, valamint Ben és Rasheed Wallace-szal a közös facebook-csoportjukban.
Még néhány név, akiknek nincs már szerződése erre a szezonra és nem valószínű, hogy valaha is pályára lépnek még az NBA-ben: Drew Gooden, a sokoldalú erőcsatár, aki 14 év alatt 10 csapatot is megjárt, Nate Robinson, a liga történetének második legalacsonyabb és egyben egyetlen háromszoros zsákolóbajnoka, a 2008-ban a Bostonnal bajnok, 2010-ben pedig szintén döntőt játszó, de karrierje utolsó szakaszában jóval inkább csak egy vaskos lejáró szerződésként, semmint használható játékosként emlegetett Kendrick Perkins, a 2006-ban Torontóban remek újoncszezont futó, majd 2009-ben a Detroit által csúnyán túlfizetett tripladobó magasember, Charlie Villanueva, a még 1998-ban draftolt, 2005-ben a San Antonióval bajnok center, Nazr Mohammed, illetve a szintén a Spurs-szel csúcsra érő, 2007-ben és 2014-ben is aranygyűrűt szerző közönségkedvenc "Red Rocket", Matt Bonner.
Szintén nincs jelenleg szerződése, de a csillagok megfelelő állásától függően még visszatalálhat az NBA-be a 2005-ös zsákolóbajnok, az Atlanta színeiben évekig keresett fantasy-játékosnak számító, majd a Detroitban megbukó és a Clippers, valamint a Houston által sem marasztalt Josh Smith, az üvegcsontú és védekezni képtelen, de hat szezonban is több mint 20 pontot átlagoló dobóhátvéd, Kevin Martin, a rafkós és keményen védekező csereirányító, a nemrégiben Ausztráliába szerződő Steve Blake, az Achilles-ín-szakadásból lábadozó, a Miamival kétszeres bajnok Mario Chalmers, vagy a 2008-ban 1/3-asként draftolt, de ehhez képest kiábrándító karriert befutó és idén nyáron droghasználat miatt a ligából két teljes évre kitiltott O.J. Mayo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése