Jumpin’ Joe tündöklése és tragédiája

95 éves lenne a mai napon, de már 1976 óta, azaz 40 éve halott az NBA (pontosabban annak jogelődje, a BAA) legeslegelső szezonjának szupersztárja és első bajnokcsapatának ásza, Joe Fulks.

1946/47-ben rendezték meg a Basketball Association of America néven életre hívott kosárlabda-bajnokság legelső szezonját (a liga 1949-ben egyesült a rivális National Basketball League-el, létrehozva a ma is funkcionáló National Basketball Associationt). Az 1947-es bajnoki döntőt a Philadelphia Warriors nyerte meg (nem véletlen az egyezés, ez a csapat bizony a mai Golden State Warriors egyenesági felmenője), méghozzá legfőképp annak köszönhetően, hogy náluk játszott és az egész idényt egyértelműen dominálta „Jumpin’ Joe” Fulks, akit mai fogalmaink szerint tekinthetünk az első NBA-sztárnak a világtörténelemben.

Fulks 1946/47-ben 23.2 pontot átlagolt mérkőzésenként, ami annak fényében egész elképesztő teljesítmény, hogy bőven a 24 másodperces támadóidő bevezetése előtt járunk, és meccsenként 68 pont volt a ligaátlag! Fulks megállíthatatlan dobógép volt, ha lett volna akkoriban alapszakasz- vagy Finals MVP-cím, egész biztosan övé lett volna mindkettő, hiszen ellenfelei nem tudtak mit kezdeni gyorsaságával, látványos játékával és felugrásból eleresztett tempódobásaival (ha nem is ő találta fel a ma széles körben elterjedt jumpert mint dobásformát, mindenképp annak egyik legelső pionírja és fejlesztője volt Fulks). Jumpin’ Joe 1948-ban is döntőbe vezette a Warriorst (ekkor viszont már elbuktak a Baltimore Bullets-szel szemben), 1949-ben pedig mérkőzésenként 26 pontot átlagolt, és ő lett az első NBA-játékos, aki legalább 60 pontot dobott egy meccsen, amikor 63 pontot szórt egy Indianapolis Jets elleni összecsapáson. Az ’50-es években aztán már nem emelkedett ki annyira a mezőnyből, mint korábban, lelassult, sérülések is sújtották, és ugyan 1951-ben és 1952-ben még All-Star volt Keleten, 1954-ben visszavonult.

A ’40-es, ’50-es évek NBA-je igen távol állt még napjaink dollármilliárdos, csillogó bizniszétől, a csapatok iskolai tornatermekben, gyárépületekben, üres fegyverraktárakban játszották meccseiket, amelyekre menetrendszerinti távolsági buszjáratokkal utaztak, a játékosok zöme rendre legurított egy-két sört a mérkőzések előtt (és jóval többet a mérkőzések után), és mindenki dohányzott, bemelegítés közben/helyett, a kispadon, a negyedek közti szünetekben egyaránt. De a legordítóbb különbség talán a fizetések terén volt: a mai őrületesen elszállt összegekkel szemben Fulks idejében jól keresőnek számított az a "profi" kosárlabdázó, akinek fizetése elérte egy gimnáziumi tornatanár átlagkeresetét. A korszak elég sok játékosa küzdött egzisztenciális problémákkal nemcsak visszavonulása után, de aktív korában is. A rurális környezetből, szegény családból, alkoholista apától származó Fulksnak a legtöbb gondja az itallal akadt (korabeli beszámolók szerint sörösrekeszeket tárolt az öltözőszekrényében), visszavonulása után pedig ugyan a ’60-as években dolgozott egy rövid ideig játékos-megfigyelőként a Warriorsnak, munkahelyről munkahelyre, városról városra vándorolva fokozatosan elkallódott, Jumpin’ Joe legendája pedig lassan, de biztosan a feledés és az alkohol homályába veszett.

1976 márciusában Fulks a Kentucky állambeli Eddyville börtönében dolgozott. Egyik este munka után meglátogatta a városszéli lakókocsiparkban élő barátnőjét, Roberta Bannistert, akinél épp ott vendégeskedett 22 éves fia, Greg, és annak felesége is. Bár Joe és Greg nem különösebben szívlelték egymást, vodkázásba kezdtek, a közös italozás pedig nem meglepő módon veszekedésbe torkollott. A vita tetőpontján Greg távozásra szólította fel Joe-t, aki viszont nem akarta elhagyni Greg anyjának lakókocsiját, és maradási szándékát úgy kívánta nyomatékosítani, hogy magához vette Greg feleségének pisztolyát, majd azzal együtt visszavonult a hálószobába. A feldühödött és erősen ittas ifjú Bannister erre kocsija csomagtartójából előszedett egy duplacsövű puskát, Joe után ment a hálószobába, és ott agyonlőtte.

Jumpin’ Joe 54 évet élt, 1978-ban posztumusz iktatták be a springfield-i Hall of Fame-be. Gyilkosa, Greg Bannister kevesebb mint két évet ült börtönben tettéért.