A BAA harmadik (és egyben ilyen néven utolsó) szezonja ismét egy frissen a bajnokságba átkerült csapat végső győzelmét, és egyben a ligatörténet első dinasztiájának felemelkedését hozta el: 1949-ben nyerte meg első bajnoki címét a legendás szemüveges óriás, George Mikan vezérletével az akkor még Minneapolisban működő Lakers.
A liga bővülése 1948-ban tovább folytatódott: a rivális NBL-ből (National Basketball League) négy franchise csatlakozott a BAA mezőnyéhez, a Fort Wayne Pistons, az Indianapolis Jets, az NBL 1948-as bajnoki címét megnyerő Minneapolis Lakers, valamint a Rochester Royals. Az új csapatok megjelenése az erőviszonyok megváltozását is eredményezte, az 1948/49-es alapszakaszt két, egyaránt a Nyugati Divízióban szereplő újonnan érkező, a Rochester és a Minneapolis zárta a két legjobb mérleggel, és ugyan a Rochester győzelem-vereség mutatója volt a jobb kettejük közül az alapszakaszban, a playoffban a Lakers nem ismert kegyelmet, és kisöpörte a főcsoportdöntőben a Royalst, könnyedén jutva a nagydöntőbe. Keleten a bajnoki címvédő Baltimore Bullets és az előző két szezonban döntőt játszó Philadelphia Warriors egyaránt kiesett a rájátszás első körében, a döntőbe az ifjú (ekkor 32 éves) Red Auerbach edzette Washington Capitols verekedte be magát. A Capitols nagy árat fizetett ugyanakkor mindezért, mivel legjobb pontszerzőjük, Bob Feerick kidőlt sérülés miatt, és irányítójuk, Fred Scolari sem volt teljesen egészséges, nem a legkedvezőbb előjelekkel várták hát a nagydöntőt az egyébként is esélyesebbnek tűnő Lakersszel szemben.
A Lakers pedig esélyeshez méltóan a párharc első három meccsét zsinórban megnyerte (88-84, 76-62, 74-94). A washingtoniak képtelenek voltak megállítani George Mikant, a Lakers centerét, aki az első mérkőzésen 42, a harmadikon 35 pontot dobott, a második összecsapáson nyújtott gyengébb teljesítményét pedig Don Carlson és Herm Schaefer hátvédek kosarai révén tudta ellensúlyozni a Minneapolis. A Washington ugyanakkor hősiesen küzdött, és vissza tudott jönni a meccsbe a negyedik és az ötödik mérkőzés megnyerésével (83-71, 74-65), igaz, ehhez az is kellett, hogy a negyedik találkozón a Capitols centere, Kleggie Hermsen (neve onnét lehet ismerős, hogy szerepelt a sorozat előző részében, ugyanis 1948-ban tagja volt a Baltimore Bullets bajnokcsapatának) olyan csúnyán faultolta Mikant, hogy a nagyember eltörte a csuklóját, és a sorozat hátralevő részét óriási gipszkötéssel a karján játszotta le. Minneapolisba visszatérve aztán már ez sem számított, Mikan 29 pontig jutott, a Lakers pedig meggyőző, 21 pontos győzelmet aratott a hatodik meccsen (77-56), és megnyerte ezáltal története első NBA-(vagyis ekkor még mindig BAA-)bajnoki címét.
A Lakers sorsának további alakulása többé-kevésbé jól dokumentált és nyomon követhető, mi történt viszont ellenfelükkel, a Washington Capitolsszal? Nos, ezután már nem sok minden, ugyanis kevesebb, mint két év elteltével, 1951-ben megszűnt a franchise, viszont edzőjük, Red Auerbach a '60-as években a Boston Celtics trénereként számtalan alkalommal állhatott édes bosszút a Lakersen az elveszített 1949-es döntőért.
De ne is foglalkozzunk most az öreg Reddel, vegyük inkább sorra, kik szerezték meg a ma aranysárga-lilákként ismert franchise első bajnoki győzelmét.
Don Carlson. Az 1919-es születésű hátvéd az alapszakasz során 9 pontot átlagolt meccsenként, a döntő második mérkőzésén a Lakers legjobb dobója volt 16 pontjával, és az első találkozón is eljutott 10 egységig. Tagja volt a Minneapolis következő, 1950-es bajnokcsapatának is.
Jack Dwan. Ez volt az egyetlen szezonja a ligában a 193 centiméteres hátvéd-bedobónak, az alapszakasz során 4,5 pont és 2 gólpassz voltak a mutatói, a rájátszásban marginális szereppel bírt. 1993-ban halt meg, 72 éves korában.
Arnie Ferrin. Fontos láncszeme volt a csapatnak a dobóhátvéd Ferrin, aki az alapszakaszban 7, a rájátszásban 8 pontot átlagolt mérkőzésenként, a döntőben pedig a negyedik és hatodik összecsapáson nyújtotta a legjobb teljesítményt, mindkétszer 11 pontot szórva. 1950-ben újabb bajnoki elsőséghez segítette a Lakerst. 2016 júliusában ünnepelte 91. születésnapját.
Donnie Forman. A mindössze 178 centis irányító kiegészítő embere volt a Minneapolisnak, ez volt az egyetlen idénye a ligában. Visszavonulása után a szövetségi adóhivatalnál dolgozott, majd adóügyekre szakosodott ügyvédként működött évtizedeken át. Szomorú update (2018.05.21.): Forman 2018. május 10-én, 92 éves korában elhunyt.
Earl Gardner. A 190 centis magasságával bedobóként használt Gardner a bajnoki menetelés során inkább a kispadon tartózkodott, mint a pályán, pontátlaga a kettő sem érte el, a rájátszásban 11%-os pontossággal dobott mezőnyből. Nem is lépett többé pályára a ligában, ezt követően viszont 25 évig középiskolákban volt kosárlabdaedző. 2005-ben, 82 évesen hunyt el.
Tony Jaros. Szorgos munkásembere volt a Lakersnek a hátvéd-bedobó Jaros, átlag 6 pontjára az alapszakaszban és rájátszásban is bizton lehetett számítani, sőt, a döntő hatodik mérkőzésén 10 pontig jutva segített bebiztosítani a minneapolisiak bajnoki címét. A csapat tagja maradt még két évig, így fogunk még az ő nevével is találkozni.
Johnny Jorgensen. Nem sok játéklehetőséget kapott az idény során a 188 centis hátvéd, Jorgensen, aki 1949 után már nem is szerepelt többet a ligában. 1973-ban, 51 éves korában egy szívroham vitte el.
Whitey Kachan. A Chicago Stagstől került idény közben Minneapolisba Ed "Whitey" Kachan, aki korábban már az egyetemen is volt George Mikan csapattása. A Lakers színeiben 19 alapszakasz- és 8 playoff-meccsen került bevetésre, profi karrierje ezzel véget is ért. Biztosítási ügynökként dolgozott 67 éves korában, 1993-ban bekövetkezett haláláig.
George Mikan. Korának legdominánsabb játékosa volt a 208 centijével minden ellenfele fölé magasodó, de 99-es mezszámáról és vastag keretes szemüvegéről szintén könnyen beazonosítható Big George. A center 1946-ban kezdte profi pályafutását az NBL-ben szereplő Chicago Gears színeiben a DePaul egyetemen befutott, rekordokkal és elismerésekkel teli karrier után. A Gearst már újoncként egyből a bajnoki címig vezette, majd a csapat becsődölését követően 1947-ben került a Lakershez, akikkel szintén megnyerte a bajnokságot 1948-ban. Mikannek az 1948/49-es BAA-alapszakasz során 28.3 pont volt a meccsenkénti átlaga, a rájátszásban pedig 10 mérkőzésen szerzett összesen 303 pontot, és a nagydöntőben egy csuklótörés is csak lelassítani tudta, megállítani azonban nem.
Jim Pollard. Mikan mellett a csapat második legjobb játékosának a 193 centis Pollardot tartották, akit a korban kiemelkedőnek számító rugói miatt "Kangaroo Kid" becenéven is ismertek, azon kevés játékosok egyike volt ugyanis, aki tudott zsákolni (mármint edzéseken, meccsen zsákolni, ha nem is volt szabálytalan, de illetlenségnek minősült a '40-es években, meg hát nem is fordult elő túl gyakran). Pollard közel 15 pontot és 3 asszisztot tett be a közösbe az alapszakasz során, a rájátszásban ő volt a csapat legjobb gólpasszadója, a döntőben a harmadik meccsen elért 18 pontja volt a legerősebb teljesítménye. Miután egészen 1955-ig a Lakersnél játszott, fogunk még bőven hallani róla.
Herm Schaefer. A csapat legidősebb játékosa már 1941 óta profiskodott az NBL-ben, 1947-ben lett a Minneapolis játékosa. 10 pontos átlagával ő volt a Lakers harmadik legjobb dobója, és a döntőben is lehetett számítani az 1918-as születésű hátvédre, aki hat mérkőzésből ötször is túldobta a 10 pontos határt, az utolsó meccsen 17 egységig jutva. Tagja volt az 1950-es bajnokcsapatnak is.
Vezetőedző: John Kundla. 1947-ben nevezték ki az NBL-ben szereplő Minneapolis edzőjévé az akkor 31 éves, azt megelőzően egyetemen edzősködő Kundlát, aki először vonakodott elfogadni a Lakers ajánlatát, és csak egy igen vastag csekkel sikerült a profik közé csábítani, de kétségtelenül megérte: az 1948-as NBL-bajnoki cím után 1949-ben a BAA-ben is megszerezte a végső győzelmet csapatával.
 |
Jack Dwan. Ez volt az egyetlen szezonja a ligában a 193 centiméteres hátvéd-bedobónak, az alapszakasz során 4,5 pont és 2 gólpassz voltak a mutatói, a rájátszásban marginális szereppel bírt. 1993-ban halt meg, 72 éves korában.
Arnie Ferrin. Fontos láncszeme volt a csapatnak a dobóhátvéd Ferrin, aki az alapszakaszban 7, a rájátszásban 8 pontot átlagolt mérkőzésenként, a döntőben pedig a negyedik és hatodik összecsapáson nyújtotta a legjobb teljesítményt, mindkétszer 11 pontot szórva. 1950-ben újabb bajnoki elsőséghez segítette a Lakerst. 2016 júliusában ünnepelte 91. születésnapját.
Donnie Forman. A mindössze 178 centis irányító kiegészítő embere volt a Minneapolisnak, ez volt az egyetlen idénye a ligában. Visszavonulása után a szövetségi adóhivatalnál dolgozott, majd adóügyekre szakosodott ügyvédként működött évtizedeken át. Szomorú update (2018.05.21.): Forman 2018. május 10-én, 92 éves korában elhunyt.
Earl Gardner. A 190 centis magasságával bedobóként használt Gardner a bajnoki menetelés során inkább a kispadon tartózkodott, mint a pályán, pontátlaga a kettő sem érte el, a rájátszásban 11%-os pontossággal dobott mezőnyből. Nem is lépett többé pályára a ligában, ezt követően viszont 25 évig középiskolákban volt kosárlabdaedző. 2005-ben, 82 évesen hunyt el.
Tony Jaros. Szorgos munkásembere volt a Lakersnek a hátvéd-bedobó Jaros, átlag 6 pontjára az alapszakaszban és rájátszásban is bizton lehetett számítani, sőt, a döntő hatodik mérkőzésén 10 pontig jutva segített bebiztosítani a minneapolisiak bajnoki címét. A csapat tagja maradt még két évig, így fogunk még az ő nevével is találkozni.
Johnny Jorgensen. Nem sok játéklehetőséget kapott az idény során a 188 centis hátvéd, Jorgensen, aki 1949 után már nem is szerepelt többet a ligában. 1973-ban, 51 éves korában egy szívroham vitte el.
Whitey Kachan. A Chicago Stagstől került idény közben Minneapolisba Ed "Whitey" Kachan, aki korábban már az egyetemen is volt George Mikan csapattása. A Lakers színeiben 19 alapszakasz- és 8 playoff-meccsen került bevetésre, profi karrierje ezzel véget is ért. Biztosítási ügynökként dolgozott 67 éves korában, 1993-ban bekövetkezett haláláig.
George Mikan. Korának legdominánsabb játékosa volt a 208 centijével minden ellenfele fölé magasodó, de 99-es mezszámáról és vastag keretes szemüvegéről szintén könnyen beazonosítható Big George. A center 1946-ban kezdte profi pályafutását az NBL-ben szereplő Chicago Gears színeiben a DePaul egyetemen befutott, rekordokkal és elismerésekkel teli karrier után. A Gearst már újoncként egyből a bajnoki címig vezette, majd a csapat becsődölését követően 1947-ben került a Lakershez, akikkel szintén megnyerte a bajnokságot 1948-ban. Mikannek az 1948/49-es BAA-alapszakasz során 28.3 pont volt a meccsenkénti átlaga, a rájátszásban pedig 10 mérkőzésen szerzett összesen 303 pontot, és a nagydöntőben egy csuklótörés is csak lelassítani tudta, megállítani azonban nem.
Jim Pollard. Mikan mellett a csapat második legjobb játékosának a 193 centis Pollardot tartották, akit a korban kiemelkedőnek számító rugói miatt "Kangaroo Kid" becenéven is ismertek, azon kevés játékosok egyike volt ugyanis, aki tudott zsákolni (mármint edzéseken, meccsen zsákolni, ha nem is volt szabálytalan, de illetlenségnek minősült a '40-es években, meg hát nem is fordult elő túl gyakran). Pollard közel 15 pontot és 3 asszisztot tett be a közösbe az alapszakasz során, a rájátszásban ő volt a csapat legjobb gólpasszadója, a döntőben a harmadik meccsen elért 18 pontja volt a legerősebb teljesítménye. Miután egészen 1955-ig a Lakersnél játszott, fogunk még bőven hallani róla.
Herm Schaefer. A csapat legidősebb játékosa már 1941 óta profiskodott az NBL-ben, 1947-ben lett a Minneapolis játékosa. 10 pontos átlagával ő volt a Lakers harmadik legjobb dobója, és a döntőben is lehetett számítani az 1918-as születésű hátvédre, aki hat mérkőzésből ötször is túldobta a 10 pontos határt, az utolsó meccsen 17 egységig jutva. Tagja volt az 1950-es bajnokcsapatnak is.
Vezetőedző: John Kundla. 1947-ben nevezték ki az NBL-ben szereplő Minneapolis edzőjévé az akkor 31 éves, azt megelőzően egyetemen edzősködő Kundlát, aki először vonakodott elfogadni a Lakers ajánlatát, és csak egy igen vastag csekkel sikerült a profik közé csábítani, de kétségtelenül megérte: az 1948-as NBL-bajnoki cím után 1949-ben a BAA-ben is megszerezte a végső győzelmet csapatával.
 |
| Az ünneplő Lakers-játékosok, középen 99-essel George Mikan |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése