50. születésnapját ünnepli ma Clifford Robinson, akire sokan emlékezhetnek, mint a fejpántos, tripladobó magasemberre az 1990-es évekből, jellemzően a Portland TrailBlazers mezében. Az ő sokoldalú játékára és sokszínű karrierjére tekintünk most vissza.
Mielőtt még az NBA berkeiben széles körben elterjedt volna a "stretch four" koncepció, Clifford Robinson korát megelőzően, 208 centis magassága ellenére volt középtávolról, később pedig a hárompontos-vonalon túlról is pontosan célzó pontszerző, és mindezt kemény védekezéssel, valamint ruganyosságának köszönhetően jó pár kiosztott blokkal egészítette ki védőoldalon.
Ugyan Robinson sikeres pályafutást tudhatott magáénak a Connecticut egyetemen, az 1989-es drafton csak a második kör 9. helyén kelt el, mivel a korabeli rossz nyelvek hozzáállásbeli problémákat rebesgettek vele kapcsolatban, és ez sok franchise-t elriasztott a kiválasztásától. Bár Robinson nehezen viselte a drafton bekövetkezett csúszást, nem járt azért ő rosszul, hiszen a liga egyik legjobb csapatához került: a Portland TrailBlazers vitte el, és egyből újoncévét egy döntős szerepléssel zárhatta, az 1990-es fináléban a Blazers a Detroittól kapott ki 1-4 arányban.
Az ifjú Clifford remekül egészítette ki hatodik emberként a Portland kezdőcsapatát, mely a szupersztár dobóhátvédből, Clyde Drexlerből, a szorgos irányítóból, Terry Porterből, a liga egyik legjobb lepattanózójából, Buck Williamsből, a posztján elit védőnek számító hármasból, Jerome Kersey-ből, és a képzett centerből, Kevin Duckworth-ből állt. A valóban kissé forrófejű Cliff Jerome Kersey-vel vívott edzéseken néha tettlegességig is fajuló harcot a kezdőcsapatba kerülésért, kettejük rivalizálása jót tett ugyanakkor a Blazersnek. Robinson második idényében, 1991-ben 63 meccset nyertek az alapszakaszban, de a főcsoportdöntőben első kiemeltként elbuktak a Lakersszel szemben, úgy, hogy a hatodik mérkőzés utolsó percében, egy kulcsfontosságú támadás során Robinson épp Kersey passzát nem tudta megfogni és feltenni a palánk alatt, pedig egy kosárral átvehették volna a vezetést, és hetedik meccsre menthették volna a párharcot.
1992-ben aztán már sikerült a visszatérés a nagydöntőbe, Robinson pedig az ezévi rájátszás során mutatta be egy Utah Jazz elleni aratott győzelem után az "Uncle Cliffy" névre keresztelt győzelmi táncát, melyről karrierjét végigkísérő becenevét kapta. A Blazers aztán a fináléban ezúttal is vereséget szenvedett, most a Chicago Bullstól, akiket Michael Jordan zsinórban második bajnoki címükig vezetett. Robinson számára a nagy áttörést a következő, 1992/93-as szezon hozta el: a padról beszállva meccsenként 19 pontos, közel 7 lepattanós és 2 blokkos átlagokat produkálva őt választották a Legjobb Hatodik Embernek, 1994-re pedig végre kiszorította a kezdőből Kersey-t, egyből a Blazers legjobb pontszerzője lett 20 pontos átlagával, és karrierje során először és egyedüli alkalommal az All-Star gálára is meghívták. A portlandi aranykor azonban eddigre már véget ért: ugyan a Blazers stabil playoff-részvevő maradt, a rájátszás első körén nem tudtak már túljutni egyszer sem Robinson ott tartózkodása során, pedig Uncle Cliffy mindent megtett, 21 pontot és közel 6 lepattanót átlagolt 1994/95-ben és 1995/96-ban is. Számai 1997-re estek vissza olyannyira, hogy a váltás mellett döntött ő és a csapat is, szabadügynökként a Phoenix Sunshoz igazolt.
Phoenixben a forgatókönyv hasonlóan alakult, mint Cliff utolsó portlandi éveiben: egy erős nyugati csapatnak számított ekkor a fiatal Jason Kidd gardírozta Suns, de a rájátszásban első körös bukták jutottak csak nekik. Robinson egy feledhető első phoenix-i év után a '99-es csonka szezonban karrierje legmagasabb, közel 42%-os triplamutatóját érte el, 1999/2000-ben, 33 évesen pedig ő lett a csapat legjobb pontszerzője 18.5 pontos átlagával, úgy, hogy karrierje első és egyetlen 50 pontos meccsét is ebben az idényben produkálta, sőt, mi több, pályafutása során először az All-Defensive Second Team soraiba is beválasztották. A 2000-es rájátszásban Cliffy 1992 óta először jutott túl az első körön, aztán a főcsoport-elődöntőben a későbbi bajnok Lakers verte a Sunst.
2001 nyarán Robinson elhagyta Phoenixet, a Suns a Detroit Pistonshoz cserélte. Új csapatának színeiben másodszorra is bekerült a legjobban védekező játékosok második ötösébe 2002-ben, majd 2003-ban egy keleti főcsoportdöntős szerepléshez segítette a Detroitot. A csapat 2004-es bajnoki címének sajnos már nem lehetett részese, a Pistons 2003-ban a Golden State Warriorshoz küldte. Az ekkor már 37 éves Robinson még ekkor is képes volt 82 mérkőzésből 82-szer kezdeni és meccsenként átlag 34 percet játszani, ugyanakkor a Golden State-nél nem érezte túl jól magát, hiszen az itt töltött 2003/2004-es idény volt az egyetlen olyan Robinson pályafutása során, amikor nem jutott be aktuális csapatával a rájátszásba. 2005 februárjában állhatott tovább, pályafutása utolsó állomáshelye a New Jersey Nets volt, ahol 40 éves koráig hasznos kiegészítő emberként pattogtatott. 2007-ben vonult vissza.
A karrierje végéig kiváló fizikumnak örvendő Clifford még 2006-ban lenyilatkozta, hogy szeretne 20 szezont tölteni a ligában, ám a mai napig van egy szenvedélye, amely szerepet játszhatott abban, hogy végül nem tudta beteljesíteni e célját: a marihuána. Robinson 1997-ben és 2001-ben is került bajba füvezés miatt, pályafutása végén pedig a Nets játékosaként 2005-ben és 2006-ban is kapott egy-egy ötmeccses eltiltást a liga drogellenes szabályainak megsértéséért. Talán ezek a kései botrányok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az akkoriban a saját és játékosai imidzsére kínosan ügyelő NBA (dress code bevezetése, Malice at the Palace utóhatásai, kispad-elhagyást büntető szabályok, stb.) egy csapata sem szerződtette a Netstől való 2007-es távozása után a jó Cliffet.
Robinson így is igen szép karriert zárhatott le, hiszen közel húszezer pontot dobott az NBA-ben, 1380 lejátszott meccse az örökranglistán a 10. legtöbb, és a mai napig ő a Portland TrailBlazers történetének 4. legjobb pontszerzője, 6. legjobb tripladobója, és övé Mychal Thompson mögött a második legtöbb blokkolt dobás portlandi színekben. Megemlítendő még vele kapcsolatban az is, hogy utolsó szezonjában, 2006/2007-ben ő, illetve a magát 44 évesen pár meccs erejéig reaktiváló Kevin Willis voltak az utolsó olyan aktív játékosok a liga történetében, akik még a '80-as években kezdték pályafutásukat.
Clifford visszavonulása után legalább annyi izgalmas, bár nem feltétlenül pozitív irányú kalandba keveredett, mint annak idején a pályán. A karrierje során megkeresett pénzét sikerült már 2009-re elherdálnia, olyannyira, hogy magáncsődöt kellett jelentenie, és elárverezték a házát. Az anyagilag megszorult Uncle Cliffy celebbé válással szerette volna újra jövedelmezővé tenni önmagát, 2014-ben szerepelt hát a rövid ideig itthon is futó, Amerikában akkor épp 28. évadát élő "Survivor" című valóságshow-ban, ahonnan ötödikként szavazták ki, összességében a 14. helyen végzett.
Kiesését követően ő is egyike lett azoknak a "kosárlabda-diplomatáknak", akik Dennis Rodman hívó szavára összegyűlve bemutató meccseket játszottak Észak-Koreában a helyi diktátor és Rodman barátja, Kim Dzsong Un szórakoztatására (olyan, egykor szebb napokat látott visszavonult NBA-játékosokkal egyetemben, mint Kenny Anderson, Vin Baker vagy Doug Christie). 2015 nyarán aztán Cliff lakóhelyén, Oregon államban legalizálták a marihuána-fogyasztást, ő pedig ezt kihasználva egy kannabisz-termesztő és árusító vállalkozást hozott létre "Uncle Spliffy" néven.
Kétségtelen, hogy amilyen sokoldalú játékos volt Clifford Robinson a pályán, olyan sokszínű jelenség a pályán kívül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése