The Punch

Harminckilenc éve, 1977. december 9-én zajlott le az NBA történetének legcsúnyább kimenetelű pályán kitört verekedése: Kermit Washington, a Los Angeles Lakers erős embere "The Punch" néven elhíresült jobbegyenesével korabeli beszámolók szerint kis híján a Houston Rockets játékosa (és későbbi edzője), Rudy Tomjanovich halálát okozta.

A '70-es évek kosárlabdájának szerves részét jelentették a pályán eszkalálódó kisebb-nagyobb balhék, verekedések.  Míg manapság már kis túlzással egy zsákolás utáni gyűrűn lógásért vagy egy rosszalló arckifejezésért is technikait, kiállítást, eltiltást lehet kapni, történetünk idején nemhogy eltiltás nem járt egy meccs közbeni ütésváltásért, az ilyen bunyók bizonyos mértékben elfogadottak voltak, a show részét képezték, és az olyan, minden balhé közepette csapattársaik védelmére kelő, bárkit kiütő gladiátorok, mint az "Enforcer" becenevű portlandi Maurice Lucas, példakép-jellegű figurának számítottak. 

Ez a ma már kétes megítélésű jelenség 1977-ben ért csúcspontjára. Az azévi Philadelphia-Portland döntő második mérkőzésén például a Sixers nagyembere, Darryl Dawkins rátámadt a portlandi Bobby Grossra, a már említett Maurice Lucas pillanatok alatt ott termett, majd Dawkins és Lucas egy puszta öklű utcai bokszmeccset idézően csépelte egymást a pálya közepén. Az 1977/78-as idény első meccsén a Milwaukee centere, Kent Benson gyomorszájon vágta Kareem Abdul-Jabbart, aki viszonzásképp akkorát húzott be Bensonnak, hogy eltörte a saját kezét és Benson állkapcsát (eltiltás vagy pénzbüntetés persze egyikőjüknek sem járt). Aztán elérkezett 1977. december 9-e, amikor a Los Angeles Lakers a Houston Rocketset fogadta otthonában.

Egy ártalmatlannak induló szituációban Kermit Washington, a Lakers erőcsatára a Rockets centerével, Kevin Kunnerttel küzdött egy büntető után a lepattanóért. Összeakaszkodtak a palánk alatt, Kunnert megszerezte a lepattanót, Washington faultolta, amit a játékvezető nem vett észre, Kunnert pedig két jól irányzott könyökössel fejezte ki nemtetszését Washington irányába. Több se kellett a Lakers játékosának, egyből nekiesett Kunnertnek, a kéztöréséből nemrég visszatért Abdul-Jabbar pedig a segítségére sietett. Washington és Jabbar épp a földre küldték Kunnertet, amikor a beszűkült tudatállapotban levő Kermit egy újabb, felé rohanó Rockets-mezes alakot látott meg: Rudy Tomjanovich volt az, aki békéltető szándékkal kívánt beavatkozni az összetűzésbe. Ennek hangot adni azonban nem volt lehetősége, Washington fordulatból, ököllel, tiszta erőből arcon ütötte a felé futó Tomjanovichot, aki elvesztette az eszméletét, és vérbe borult fejjel zuhant a padlóra.

Washington tökéletesen kivitelezett jobbegyenese darabokra törte Rudy T. orrát és állkapcsát, a koponyacsontja is több helyen eltört. Ugyan Tomjanovich visszanyerte az öntudatát, és képes volt saját lábán elhagyni a pályát, két hetet töltött ezután kórházban, arcát több helyreállító műtéttel lehetett csak úgy-ahogy összerakni. Az első műtétet végző orvos szerint Tomjanovich sérülései olyan súlyosak voltak, hogy életben maradása csak millimétereken múlott, a műtétje pedig olyan volt, mintha egy már feltört tojás héját kellett volna utólag celluxszal összeragasztgatni. Rudy T., aki egyébként a '70-es években egészen kiváló játékos volt, öt All-Star szerepléssel és négy 20 pont feletti szezonátlaggal, felépült ugyan, és a következő szezonban vissza tudott térni a pályára, de nem sokáig tartott ezután már a karrierje, 1981-ben, 32 évesen visszavonult. Edzőként aztán még nagyobb dolgokat vitt véghez, mint játékosként, 1994-ben és 1995-ben is bajnoki címre vezette a Houston Rocketst. Ám idáig nehéz út vezetett: fejsérülései utóhatásait még évekig érezte kínzó fejfájások formájában, egy ideig az itallal is meggyűlt a baja emiatt. Sokáig nem bocsátott meg Washingtonnak, még 1979-ben be is perelte a Lakerst és az NBA-t, egy houstoni bíróság 3 millió dollár kártérítést ítélt meg neki.

A történtek ellenére Kermit Washington nem volt egy megátalkodott gonosztevő. Közhelynek hangozhat, de igaz, hogy Kermitnek nehéz gyerekkora volt: 3 évesen végignézett egy véres verekedésbe torkolló családi balhét, ami után a szülei elváltak, őt és testvéreit pedig ezt követően változó rendszerességgel hol az apjuk, hol az anyjuk, hol különböző családtagok, rokonok nevelték, soha nem kötődhetett hosszú ideig senkihez és sehová. Traumatizált és zárkózott fiatal felnőtt lett belőle, akinek egyetlen menedéke a kosárlabda volt. Annak ellenére, hogy sem a középiskolában, sem az egyetemen nem tartották kezdetben tehetségesnek, kemény, tudatos munkával fejlesztette a játékát mindaddig, hogy az 1973-as NBA-drafton elvitte őt a Lakers, méghozzá elég magasan, az első kör ötödik választottjaként. NBA-pályafutása is lassan indult be, első három idényében alulteljesített, Rick Barry, a korszak egyik kiemelkedő trash talkere pedig egy meccs közben közölte vele 1976-ban, hogy nem tud kosárlabdázni. Az érzékeny Washington az ezt követő nyáron Pete Newell, a legendás egyetemi edző segítségét kérte, közös edzéseik rengeteget csiszoltak Kermit játékán, 1976/77-ben pedig már kiváló párost alkottak Kareem Abdul-Jabbarral a pályán. A legendás center páratlan pontszerző, de kevésbé fizikális játékos volt, míg Kermit ugyan támadásban nem jeleskedett továbbra se, de keménysége és jó védekezése remekül kiegészítette Jabbar produkcióját.

A Tomjanovich-incidens viszont Washington Los Angeles-i karrierjének végét jelentette. A liga először lépett fel komolyabban egy pályán történt verekedés következtében egy játékossal szemben, amikor Washingtont bármiféle meghallgatás vagy tárgyalás nélkül 60 napra eltiltotta a játéktól és 10 ezer dollár pénzbüntetésre ítélte. A Lakers is igyekezett minél hamarabb megszabadulni Washingtontól, két héttel az eset után a Boston Celticshez cserélték. Ugyan eltiltása leteltével visszatérhetett a pályára, az 1977/78-as szezon hátralévő részét egyfajta páriakánt töltötte, halálos fenyegetéseket kapott, és amiatt, hogy ő maga afro-amerikai, áldozata, Tomjanovich pedig fehér bőrű, bizony igen sok rasszista támadásnak és vélemény-nyilvánításnak is ki volt téve, a Celtics idegenbeli meccsei előtt pedig több helyen is figyelmeztette a rendőrség, hogy ne rendeljen szobaszervízt a szállodában, ahol csapata megszáll, mert előfordulhat, hogy megmérgezik.

Washington egyetlen menedéke, ismétcsak, maga a kosárlabda lett: megalkuvást nem tűrő, kemény játékával rövidesen megkedveltette magát a Boston szurkolóival, Dave Cowens, a csapat vezére is méltatta lepattanózását és védekezését. Amikor a Celtics tulajdonosa, Irv Levin 1978 nyarán franchise-t cserélt a Buffalo Braves tulajdonosával, John Y. Brownnal, Levin vitte magával Washingtont is új csapatához, akiket San Diegóba költöztetett, és átnevezett Clippersre. A San Diego színeiben Kermit ismét egy produktív idényt futott 1978/79-ben, így amikor a Clippers 1979 nyarán szerződtette Bill Waltont a Portlandtől, a Blazers ragaszkodott hozzá, hogy a "kompenzációként" hozzájuk kerülő játékos-csomagnak Washington is része legyen. Hogy ekkorra már az egész NBA megbocsátott Kermit Washingtonnak, azt pedig talán az jelzi a legjobban, hogy 1980-ban, karrierje során először és utoljára, meghívták az All-Star gálára. illetve 1980-ban és 1981-ben is bekerült a liga legjobban védekező játékosainak második csapatába. Egy hátsérülés vetett véget a pályafutásának, amely 1982-ben visszavonulásra kényszerítette (öt évvel később, 1987-ben volt még egy hat meccsből álló, hamvába holt visszatérési kísérlete a Golden State Warriorsnál).

Bár Washington karrierje hátralevő részében is kemény, fizikális játékos maradt, arra kínosan ügyelt, hogy ne keveredjen több verekedésbe a pályán, és ilyesmi nem is fordult többé elő. Ugyan a '80-as, '90-es években is volt még jó pár emlékezetes meccs közbeni balhé, az NBA a rendszeres pályán belüli (és azon kívüli) erőszakos megnyilvánulásokat mára lényegében felszámolta. Ezen folyamat eredménye volt például az egész szezonra szóló eltiltás kiszabása Latrell Sprewell 1997-es edzőfojtogatásáért, Ron Artest 2004-es detroiti szurkolóveréséért, vagy Gilbert Arenas és Javaris Crittenton 2009-es öltözőbeli pisztolypárbajáért. Sőt, a liga időnként egyes szabályokkal a ló túloldalára is átesik már, elég csak például arra a 2007-es incidensre gondolni, amikor egy San Antonio-Phoenix playoff-meccsen kitört lökdösődés következményeként a Suns két kulcsjátékosát, Amaré Stoudemire-t és Boris Diaw-t eltiltották a következő mérkőzésről csak azért, mert elhagyták a kispadot a balhé közben.

Még egy érdekes adalék: bár az 1977. december 9-i eseményeket Kermit Washington, Kareem Abdul-Jabbar és még egy közelben leledző Rockets-játékos, Robert Reid elmondása szerint is az katalizálta, hogy a Rockets-center Kevin Kunnert szándékosan lekönyökölte Washingtont, maga Kunnert soha nem ismerte el, hogy bármi szerepe lett volna a verekedés kialakulásában, arra hivatkozott, hogy Washington csak magát próbálja menteni az ellene folytatott lejáratókampánnyal. Ennek fényében különösen furcsa, hogy 1978-ban, kevesebb mint egy évvel a történtek után a szabadügynök Kunnert ahhoz a San Diego Clippershez igazolt, amely ekkorra már soraiban tudta Washingtont is, így hát csapattársak lettek. Sőt, amikor 1979-ben Washington San Diegóból Portlandbe került, ki volt még vele együtt a Bill Waltonért adott kompenzációs csomag része? Kevin Kunnert! Washingtont egészen 1982-es visszavonulásáig kísérte a Tomjanovich-incidens két lábon járó mementójaként Kunnert jelenléte. Na nem mintha annak hiányában elfelejtette volna, vagy valaha is el tudná felejteni mindazt, ami azon a 39 évvel ezelőtti estén Los Angelesben történt.