1956: Jubileumi Warriors-győzelem

Az NBA tizedik, 1955/56-os szezonja egy rég nem látott bajnok visszatérését hozta el: a Philadelphia Warriors, a legelső, 1946/47-es BAA-idény győztese kapaszkodott fel ismét a liga csúcsára, megszerezve a franchise második bajnoki címét.

Rég hallhattunk a Philadelphia Warriorsról, akik 1948-ban jártak utoljára nagydöntőben, amikor címvédőként alulmaradtak a Baltimore Bullets-szel szemben. Azóta nem sikerült egyszer sem túljutniuk a rájátszás első körén, sőt, 1952 óta egyáltalán nem is szerepeltek a playoffban, annak ellenére, hogy náluk játszott az egész NBA két legponterősebb játékosa: a kiscsatár Paul Arizin 1952-ben, a center Neil Johnston pedig 1953-tól zsinórban három éven át vezette a ligát dobott pontok tekintetében, ennek ellenére az eredmények nem jöttek.

A csapat szerencséje 1955-ben fordult meg, amikor a helyi, philadelphiai La Salle egyetem kiválósága, Tom Gola csatlakozott a Warriors keretéhez. Gola személyében a liga első igazi "all-around" játékosát tisztelhetjük: ha kellett, pontokat szerzett, lepattanózott, gólpasszokat adott, remekül védekezett, és mind az öt poszton bevethető volt, újonc léte ellenére elő-hátul stabilitást tudott adni a Philadelphia játékának, ennek köszönhetően pedig Arizinnek és Johnstonnak csak arra kellett koncentrálniuk, amihez igazán értettek: a pontszerzésre. A Warriors gépezete tehát végre hatékonyan működhetett, ez meg is látszott teljesítményükön az 1955/56-os szezonban. A keleti csoport élén végeztek, a playoffban pedig legyőzték a címvédő Syracuse Nationalst, és nyolc év után első nagydöntőjükre készülhettek. Ellenfelük a sorozatban másodszor fináléba jutó Fort Wayne Pistons volt, akik a liga legjobb védelmével büszkélkedhettek, elöl pedig a dobógép George Yardley kosaraira építettek. 

Arizin 28, valamint a cserejátékos Ernie Beck 23 pontjával a Warriors megnyerte az első meccset (98-94) annak ellenére, hogy a Pistons magasemberei, Mel Hutchins és Larry Foust teljességgel kikapcsolták támadásban Neil Johnstont. A szoros második mérkőzésen a 30 pontos George Yardley a végjátékban értékesített büntetőivel, valamint Arizin elleni clutch blokkjával győzelemre vezette a Pistonst (84-83), ezután viszont a Philadelphia már nem kegyelmezett. Csúcsra járatták a támadójátékot, Arizin megállíthatatlanul szórta a pontokat, Johnston is kezdett éledezni, az ötödik találkozón az erőcsatár Joe Graboski is eljutott 29 egységig. Yardley próbálta ugyan meccsben tartani a Fort Wayne-t, 30 pontot szórt az ötödik összecsapáson is, erőfeszítései ugyanakkor hasztalannak bizonyultak: a Warriors 1-1-es állást követően zsinórban három győzelmet aratott (100-96, 105-107, 99-88), így 4-1 arányban felülmúlta a Pistonst és megnyerte a bajnokságot.

Állnak: Ernie Beck, Neil Johnston, Joe Graboski, Walt Davis, Tom Gola, Jackie Moore.
Ülnek: George Senesky vezetőedző, Larry Hennessy, Paul Arizin, Jack George, George Dempsey.

Paul Arizin. "Pitchin' Paul" egészen kivételes dobógépe volt az ötvenes évtizednek. Karrierjét 1950-ben kezdte a Warriors színeiben az egyébként (Tom Golához hasonlóan) philadelphiai születésű kiscsatár, és már második idényében ő lett a liga pontkirálya 25.2 pontos meccsenkénti átlaggal. Ezt követően két évet sorkatonai szolgálata miatt ki kellett hagynia, de visszatérése után ott folytatta, ahol abbahagyta: 1962-ig tartó pályafutása során, mely idő alatt a Warriors volt az egyetlen csapata, egyszer sem esett a szezonátlaga 21 pont alá, 1957-ben ismét ő lett a pontkirály (25.4), és minden évben meghívták az All-Star gálára (összesen 10 szereplés). Az All-NBA First Team soraiba háromszor (1952, 1956, 1957), a Second Teambe egyszer (1959) választották be, visszavonulásakor több, mint 16 ezer pont és 6 ezer lepattanó gazdája volt, és természetesen a Halhatatlanok Csarnokába is beiktatták, 1978-ban, valamint beválasztották a valaha volt 50 legjobb NBA-játékos közé 1996-ban. 2006-ban halt meg 78 évesen.

Ernie Beck. A döntő első meccsének egyik hőse 1953-tól 1960-ig erősítette a Warriorst, igaz, egy évet ő is kihagyott a katonaság miatt, de elmondása szerint akkor is csak kosarazott a tengerészgyalogság csapatában. Egyéni szempontból legsikeresebb idénye az 1957/58-as volt, amikor 10 pontos meccsenkénti átlagot tudott produkálni. 1961-ben pár meccsen a St. Louis Hawks és a Cincinnati Royals mezében is pályára lépett, ezután az NBA-ben már többé nem kapott szerepet, 1964-ig játszott még a CBA nevű alsóbbrendű ligában. Manapság is Philadelphiában él, 2016 decemberében múlt 85 éves.

Walt Davis. Minden bizonnyal örökké birtokolni fogja azt a kivételes distinkciót a 203 centi magas Davis, hogy ő a valaha volt egyetlen olyan NBA-játékos, aki olimpiai aranyérmet szerzett magasugrásban, az 1952-es helsinki olimpián ugyanis Davis nyerte ezt az atlétikai versenyszámot 204 centiméteres ugrásával. Kosárlabdázóként a négyes és ötös poszton is alkalmazható magasember cserejátékosa volt legfőképp a Warriorsnak 1953 és 1958 között, kevés szerepe volt az 1956-os menetelés során, ugyanakkor amikor a 2015/16-os idény kezdetén a Warriors átvette a 2015-ös bajnoki címért járó aranygyűrűket, az ünnepségen Davis képviselte az 1956-ban győztes csapatot. A Philadelphia 1958-ban a St. Louis Hawkshoz cserélte, akikkel karrierje utolsó idényében ismét megnyerte a bajnokságot, így olimpiai győzelme mellett kétszeres NBA-bajnokként fejezhette be kimondottan eredményes sportpályafutását.

George Dempsey. A 188 centis hátvéd 1954 és 1959 között szerepelt az NBA-ben, szinte végig a Philadelphiánál, akik aztán 1958-ban szabadlistára tették, onnét pedig pár mérkőzés erejéig a Syracuse Nationals vette magához, mielőtt visszavonult volna. Ő is túlnyomórészt kiegészítő játékosként töltötte egész karrierjét, fontos szerepe volt ugyanakkor az 1956-os döntő negyedik meccsén, amikor az ő sikeres büntetői állították be a hajrában a Warriors kétpontos győzelmét jelentő végeredményt. Ma is köztünk van.

Jack George. Tom Gola mellett ő volt a Warriors másik kezdő hátvédje a bajnoki cím idején, ketten együtt a liga legmagasabb hátvédpárosát alkották. George ugyanakkor saját jogán is kiváló játékos volt, 1955/56-ban meccsenként 14 pontot, 4 lepattanót és 6 gólpasszt átlagolt, és vezette a ligát a pályán töltött játékpercekben. 1956-ban és 1957-ben is meghívták az All-Star-mérkőzésre, és még az 1955/56-os All-NBA Second Teambe is beválasztották. 1953-tól 1959-ig a Warriors, majd 1959-től 1961-ig a New York Knicks játékosa volt. 1989-ben halt meg, 60 évesen.

Tom Gola. "Mr. All-Around" minden idők egyik legünnepeltebb egyetemi kosárlabdázója volt, aki NBA-be kerülése előtt a La Salle csapatával megnyerte az NIT (National Invitational Tournament) és az NCAA küzdelmeit is. A Warriorshoz kerülve a játék minden elemében kiemelkedő teljesítményre képes Gola nem volt már annyira előtérben, de okos játéka, jó védekezése és sokoldalúsága kulcsfontosságúvá tette a szerepét a Warriors rendszerében. Az 1956-os nagy győzelmet követő idényt ő is sorkatonai kötelezettsége miatt volt kénytelen kihagyni, majd 1962-ig ismét szülővárosa csapatában pattogtatott, háromszor volt All-Star, és háromszor átlagolt pont-lepattanó dupla-duplát, 1958-ban helyet kapott az All-NBA Second Team soraiban is. Amikor a Warriors 1962-ben átköltözött Philadelphiából San Franciscóba, Gola a csapattal tartott, de még idény közben arra kérte a vezetőséget, cseréljék el, hogy közelebb lehessen Philadelphiához. Így került a New York Knickshez, ahol pályafutása utolsó négy idényét töltötte, még további két All-Star szereplést tehetett zsebre, miközben Philadelphiából ingázott New Yorkba a csapat hazai meccseire. 1966-ban vonult vissza, volt edző alma materében, a La Salle egyetemen, majd politikai pályára lépett, volt tagja a Pennsylvania állami képviselőháznak, majd Philadelphia város jegyzője lett, és a polgármesterségért is elindult a hetvenes években, de veszített. A Halhatatlanok Csarnokába már 1976-ban beiktatták. 2014-ben, 81 évesen halt meg.

Joe Graboski. Az 1956-os döntő utolsó meccsének legjobb dobója az egyetemet kihagyva 18 évesen profinak állt (ő volt a harmadik középiskolából érkező játékos az NBA történetében), és már az 1948/49-es BAA-idényben ott volt a pályán a Chicago Stags színeiben. Az Indianapolis Olympians gárdáján át vezetett az útja Philadelphiába, ahol 1953-tól 1961-ig erősítette a Warriorst, többnyire megbízható, 13-14 pont, 8-9 lepattanó körüli szezonátlagokat produkálva. NBA-karrierjét, melynek során több, mint kilencezer pontot és egy híján hatezer lepattanót gyűjtött össze, 1962-ben fejezte be, de 1967-ig játszott még alsóbb szintű ligákban. 1998-ban halt meg, 68 éves volt.

Larry Hennessy. A kettes poszton csereként szereplő Hennessy két évet élt meg az NBA-ben, az 1955/56-os volt az újoncszezonja, a következő idényt a Syracuse Nationalsnél töltötte, majd ki is kopott a ligából. 1961-ig szerepelt még az EPBL nevű mellékes ligában a szintén philadelphiai Villanova egyetem egykori sztárja. 79 éves korában halt meg 2009-ben.

Neil Johnston. "Gabby" Johnston az ötvenes évek kiemelkedő centere volt, aki hatékony horogdobásának köszönhetően megállíthatatlanul szórta a kosarakat 1951-től 1959-ig tartó karrierje során. Hatszor volt All-Star, háromszor a liga pontkirálya (1953, 1954, 1955), egyszer a legjobb lepattanózója (1955), háromszor végzett az élén játékpercek és kétszer mezőnyszázalék terén is. Zsinórban négyszer volt az All-NBA First Team (1953-1956) és egyszer (1957) a Second Team tagja. 1958 őszén súlyos térdsérülést szenvedett, amely idejekorán véget vetett pályafutásának, 1959-ben visszavonult, de valószínűleg előbb-utóbb egyébként is át kellett volna adnia a helyét a kezdő center posztján a Warriors 1959-ben draftolt újoncának, akit úgy hívtak, hogy Wilt Chamberlain. Így hát 1959-ben Johnston átvette a Philadelphia vezetőedzői pozícióját, amit 1961-ig tartott meg, ő lett tehát Chamberlain első trénere az NBA-ben. 1978-ban kosarazás közben szívinfarktust kapott, és nem élte túl, mindössze 49 éves volt. Posztumusz lett a Hall of Fame tagja 1990-ben.

Jackie Moore. Hároméves NBA-pályafutása alatt Moore a Syracuse Nationals és a Milwaukee Hawks játékosa is volt, 1955-ben került a Warriorshoz, itt játszott 1957-ig. Mondhatni, hogy marginális jelentőséggel bírt a pályán, viszont abból a szempontból megjegyzendő az ő neve, hogy mind a La Salle egyetemen (ahol Tom Gola csapattársaként ő is NIT- és NCAA-bajnok volt), mind a Warriors történetében ő volt az első színes bőrű játékos, egyben az 1956-os bajnokcsapat egyetlen afro-amerikai tagja. Ma is köztünk van.

Vezetőedző: George Senesky. Játékosként találkozhattunk már a nevével, hiszen Senesky hátvédposzton tagja volt a ligatörténet (és a Warriors) első bajnokcsapatának, az 1947-es bajnok Philadelphiának. 1955-től 1958-ig volt ő a csapat edzője, az 1956-os végső győzelem után 1957-ben és 1958-ban is bejuttatta a Warriorst a playoffba, de újabb döntős szereplést már nem tudott kivívni a gárda. Miután távozott a vezetőedzői posztról, Senesky visszavonultan élt 2001-ben, 79 éves korában bekövetkezett haláláig. Idősebb korában úgy nyilatkozott a maga idejének kosárlabdáját és a modern NBA-t összehasonlítva, hogy a kilencvenes évek NBA-jében valószínűleg labdaszedő sem lehetett volna, nemhogy játékos.