November 3. napja minden évben az új NBA-szezon kezdetének környékére esik, távol a nyári offszezon nagy szabadügynök-igazolásaitól és a februári trade deadline őrületétől. Ennek ellenére ma van az évfordulója kettő olyan játékoscserének is, amely mind a két, az adott ügyletben érintett franchise sorsának alakulását drámai mértékben meghatározta.
Ma 21 éve, 1995. november 3-án cserélte el a Charlotte Hornets kétszeres All-Star centerét, Alonzo Mourningot LeRon Ellis-szel és Pete Myers-szel együtt a Miami Heathez, ahonnan Glen Rice, Matt Geiger, Khalid Reeves és egy 1996-os első körös draftjog érkezett a Hornetshez.
Ma 21 éve, 1995. november 3-án cserélte el a Charlotte Hornets kétszeres All-Star centerét, Alonzo Mourningot LeRon Ellis-szel és Pete Myers-szel együtt a Miami Heathez, ahonnan Glen Rice, Matt Geiger, Khalid Reeves és egy 1996-os első körös draftjog érkezett a Hornetshez.
Mourningot a Charlotte az 1992-es drafton 1/2-esként választotta ki, és három év alatt „Zo” a liga legjobb fiatal centerei közé emelkedett. 1995 nyarán szerződés-hosszabbításról kezdett tárgyalni a Hornets-szel, akik nem voltak hajlandóak megadni neki az általa kért, a korabeli viszonyok közt csillagászatinak számító évi 13 millió dolláros fizetést, évi 10, majd 11 milliós ajánlatukat viszont Mourning elutasította, a Hornetsnek így nem volt más opciója, mint elcserélni őt, mielőtt következő év nyarán szabadügynökként ingyen távozna. Pat Riley lecsapott a lehetőségre és Mourningra, és a köré, valamint a következő évben megszerzett Tim Hardaway és Jamal Mashburn köré épített Miami 1997-ben a főcsoportdöntőig jutott, 1999-ben pedig megnyerte keleten az alapszakaszt (igaz, a rájátszásban az első körben kiestek). Mourningot 1999-ben és 2000-ben is az év védőjátékosává választották, majd a 2000-ben diagnosztizált súlyos vesebetegsége miatt ideiglenesen visszavonulni kényszerült. Egy New Jersey Nets-nél töltött nem túl sikeres kitérőt követően 2005-ben visszatért a Heathez, akikkel 2006-ban, (az 1992-ben épp előtte 1/1-esként draftolt) Shaquille O’Neal cseréjeként bajnok lett. 2008-ban vonult vissza. (A Mourninggal együtt Miamiba kerülő Ellis és Myers nem sok sót evett már meg a csere után az NBA-ben.)
Matt Geiger 1998-ig erősítette a Charlotte-ot, később a Philadelphia cserecentereként döntőt játszhatott 2001-ben (rá még visszatérünk). Khalid Reeves-t még ugyanebben az idényben továbbcserélte a Hornets a New Jersey Nets-hez, 2000-ig szerepelt a ligában kiegészítő emberként.
Míg 20 év távlatából az mondható el a Rice-Mourning cseréről, hogy mindkét csapatnak megérte, a ma 8 évvel ezelőtt a Detroit és a Denver között létrejött ügylet nyomán az egyik csapat (a Denver) újkori története egyik legsikeresebb szezonját produkálta, míg a másik (a Detroit) azonnal hanyatlásnak indult, és hosszan tartó mélyrepülésbe kezdett. 2008. november 3-án a Denver elcserélte Allen Iversont a Detroittal Chauncey Billupsra, Antonio McDyess-ra és Cheick Samb-re.
2008 nyarán mind Denverben, mind Detroitban nyilvánvalóvá vált, hogy valami változtatásra van szükség a csapat magját illetően. Ugyan Allen Iverson, a korábbi négyszeres pontkirály és az egykori MVP még 2007/2008-ban is több mint 26 pontot átlagolt meccsenként, Carmelo Anthony és A.I. párosa nem tudta a rájátszás első körénél messzebbre juttatni a Nuggetst. A 2004-ben bajnok, 2005-ben döntőt veszítő Pistons pedig három egymást követő évben bukott el a keleti főcsoportdöntőben, Joe Dumars, a Detroitban regnáló GM mindenképp egy nagy dobással akarta felrázni a csapatát. Mint utóbb kiderült, a csapat vezérének és lelkének számító Billups elcserélése a leszálló ágban levő Iversonra nem volt épp a legszerencsésebb nagy dobás.
Chauncey érkezése után a Denver meg sem állt 54 győzelemig és a nyugati főcsoport döntőjéig (először jutottak ilyen messzire 1985 óta). Billups irányításával mind a támadójáték, mind a védekezés kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb lett, a következő szezonban is 53 meccset nyertek, igaz, a playoff első körén túljutni már nem sikerült. A játékmester (aki egyébként denveri születésű, és 1998 és 2000 között már játszott korábban a Nuggetsnél) 2009-ben és 2010-ben is képviselhette csapatát az All-Star gálán, 2011-ben aztán Carmelo Anthony-val együtt távozott és került a New York Knickshez. Két sérülésekkel teli idényt töltött a Los Angeles Clippersnél, majd 2013-as visszavonulása előtt egy búcsúidény erejéig visszatért a Pistonshoz. A Billups-szal együtt a Denverhez kerülő McDyess nem lépett újra pályára a Nuggets mezében (1995 és 1997, illetve 1999 és 2002 között már kétszer is játszott ott), kivásárolták, és visszatért a Detroithoz, majd az idény végeztével a San Antonióhoz igazolt. A szenegáli centert, Sambet 2009 januárjában a Clippershez cserélte a Denver.
Allen Iverson 54 meccset felölelő detroiti pályafutása ugyanakkor kín és szenvedés volt. A későbbi Hall of Famer egyáltalán nem illett a csapat rendszerébe, pályafutása legalacsonyabb pontátlagát produkálta, előbb nem volt hajlandó a kispadról beszállni a meccsekbe, majd egy hátsérülésre hivatkozva idő előtt be is fejezte a szezont, sőt állítólag még Detroit összes kaszinójából is kitiltották több kisebb-nagyobb balhé miatt. A Detroit bejutott ugyan a keleti 8. helyen a rájátszásba, de a Cleveland az első körben kisöpörte őket, és egészen idén tavaszig nem is jutottak újra playoffba. Iverson ekkorra már rég messze járt: a Pistons természetesen nem marasztalta 2009 nyarán, és egy detroitinál is rövidebb és kínosabb memphisi szereplés után "eredeti" csapatától, a Philadelphiától kapott egy szezon végéig szóló szerződést, de inkább csak múltbeli érdemei elismeréseként. 2010 után aztán már egy NBA-csapat sem volt hajlandó szerződtetni, így az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb és legnépszerűbb játékosa 34 évesen kénytelen-kelletlen befejezte NBA-karrierjét.
És hogy miért kellene nekünk visszatérnünk Matt Geigerre? Nos, a kopasz center nélkül minden bizonnyal nincs Iverson 2001-es MVP-szezonja és a Philadelphia azévi döntős szereplése sem valósul meg (na nem azért, mert olyan ellenállhatatlanul játszott volna abban az idényben, bár tény, hasznos cserejátékosa volt a Sixersnek), és Iverson nyolc évvel korábban a Detroithoz kerül. Történt ugyanis, hogy a Philadelphia, a Detroit, a Los Angeles Lakers és a Charlotte 2000 nyarán egy Iversont a Pistonshoz juttató mega-csere tervezetét rakta össze (érdekesség az érdekességben, hogy Glen Rice is érintett volt, és a Lakerstől a Philadelphiába került volna), ám a 12 játékost érintő ügyletben a csapatot cserélő fizetések értéke csak akkor felelt volna meg az NBA akkoriban érvényes salary cap-szabályainak, ha Geiger hajlandó újratárgyalni a szerződését, és lemondani egy 1.2 millió dolláros fizetési klauzuláról. Matt ebbe nem ment bele, a nagy csere kútba esett, Iverson és Geiger maradt Philadelphiában, és mindenki más is a helyén, a többi pedig már történelem. Kétségtelen, a Detroit mindenképpen jobban járt volna a 2001-es Iversonnal, mint a 2008-assal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése