Ma lett 78 éves Oscar Robertson, minden idők egyik legjobb kosárlabdázója. Köztudottan ő az egyetlen ember az NBA történetében, aki képes volt egy egész szezonon keresztül tripla-duplát átlagolni, amikor az 1961/62-es idényt meccsenkénti 30.8 ponttal, 12.5 lepattanóval és 11.4 gólpasszal zárta. Került-e valaha, illetve kerülhet-e a jövőben közel ezen elképesztő teljesítmény megismétléséhez bárki más? Ennek jártunk utána.
"Big O" 1960-tól 1974-ig játszott a ligában, fénykorát a Cincinnati Royals (a mai Sacramento Kings jogelődje) színeiben élte a '60-as években, egészen hihetetlen statisztikai mutatókat produkálva: a tripla-dupla szezonátlagot 1964-ben egy tized híján másodszorra is összehozta (31.4 pont, 11 assziszt, de "csak" 9.9 pattanó mérkőzésenként), ponttermése első hat évében csak egyszer maradt meccsenkénti 30 alatt (mindezt úgy, hogy nem volt még hárompontos dobás!), és első öt NBA-szezonjának összátlaga is tripla-duplát ad ki: 30.3 pont, 10.4 lepattanó és 10.6 gólpassz. Oscar volt ugyan 1961-ben az Év Újonca, és az 1964-es alapszakasz MVP-je is, a csapatsikerek azonban javarészt elkerülték, a Royals sohasem tudott a playoffban túljutni a Boston Celticsen. Robertson karrierje egyetlen bajnoki címét 1971-ben a Milwaukee-val nyerte meg, ekkor már pályafutása vége felé járt és az ifjú Kareem Abdul-Jabbar szárnysegédje volt már inkább, mintsem szupersztár.
Az 1961/62-es szezon persze nem csak Oscar tripla-dupláiról emlékezetes, hiszen ugyanebből az idényből származik két másik, azóta is megdönthetetlen csúcs, Wilt Chamberlain 100 pontos meccse, és 50.4 pontos szezonátlaga. Érdekes módon Robertson kortársai közül épp a "Big Dipper", Chamberlain járt a legközelebb ahhoz, hogy tripla-duplát átlagoljon egy egész szezonon át. Wilt szerette magát különféle egyéni statisztikai célkitűzésekkel szórakoztatni, ilyen volt például azon fogadalma, hogy soha egy meccsről sem pontozódik ki karrierje során, illetve az is, amikor elhatározta, hogy pontok és lepattanók mellett gólpasszokban is vezetni fogja a ligát: 1967/68-ban 24.3 pont, 23.8 lepattanó és 8.6 assziszt voltak a mutatói (gólpasszokban végül csak második lett ezzel, épp Robertson mögött). A '70-es években aztán Robertson és Chamberlain elhalványulásával, majd visszavonulásával egészen Magic Johnson 1979-es színre lépéséig nem volt realisztikus esélye senkinek a tripla-dupla szezonátlag elérésére. A hetvenes évtizedből azért említsük még meg ehelyütt John Havliceket, a Boston ászát, akinek 1971-ben volt egy 28.9 pontos, 9 lepattanós és 7.5 gólpasszos idénye. 
Magic Johnson sokoldalúsága ugyanakkor lehetővé tette számára, hogy megközelítse Oscar számait. A Lakers legendájának e szempontból legerősebb szezonja az 1981/82-es volt (18.6 pont, 9.5 lepattanó, 9.6 gólpassz), de tisztességesnek mondható azért a rákövetkező, 1982/83-as statisztikai sora is (16.8 pont, 8.6 lepattanó, 10.5 gólpassz). A '80-as évtizedből mindenképp feljegyzendő továbbá Michael Jordan 1988/89-es idénye (32.5 pont, 8-8 pattanó és assziszt meccsenként), és ide srófolható még Larry Bird 1989/90-es számsora is (24.3 pont, 9.5 lepattanó, 7.5 gólpassz), meglepő és mulatságos ugyanakkor, hogy Magic Johnson mellett a '80-as években egy kevéssé ismert specialista, Lafayette "Fat" Lever állt a legközelebb ahhoz, hogy tripla-duplát átlagoljon egy egész szezonban. A Denver játékosaként Lever 1987-ben 18.9 pontot, 8.9 lepattanót és 8 gólpasszt, 1989-ben pedig 19.8 pontot, 9.3 lepattanót és 7.9 gólpasszt tett be a közösbe. Kétszeres All-Star volt ő egyébként, és mint a számai is mutatják, egy igen sokoldalú és hatékony játékos, egy súlyos térdsérülés azonban dicső denveri évei után nem sokkal visszavonulásra kényszerítette.
El is érkeztünk hát napjainkhoz, azon belül is előzör LeBron James-hez, akinek volt hat olyan idénye is pályafutása eddigi 12 teljes szezonjából, amikor a magától értetődően kétszámjegyű pontátlaga mellett 7 lepattanó és 7 gólpassz felett volt a másik két klasszikusan vizsgált mutatója (először 2005-ben, majd 2008-tól 2011-ig folyamatosan, utoljára 2013-ban), de ha mondani kellene valakit, akinek jelenleg a legnagyobb esélye van reprodukálni Oscar Robertson 1962-es vívmányát, az egyértelműen Russell Westbrook. Az OKC szupersztárja már az előző szezonban is 23.5 pontot, 7.8 lepattanót és 10.4 gólpasszt átlagolt, idén pedig már 5 tripla-duplája van 16 meccsből. De beleszólhat még a dologba a mostanában magát asszisztkirályként újraértelmező James Harden is, aki jelenleg vezeti a ligát gólpasszok terén, és lepattanóból is közel 8-at jegyez mérkőzésenként.
És hogy visszatérjünk a születésnapos Oscarhoz még egy gondolat erejéig: mint minden történelmileg jelentős eseményt, így a Big O tripla-dupla szezonátlagát is érdemes kontextusba helyezni és kora viszonyainak ismeretében megvizsgálni. A '60-as évek NBA-jében a játék őrületes tempójú volt: míg a liga előző, 2015/2016-os idényében a csapatok összessége átlag 84.6 rádobást vállalt és 102.7 pontot szerzett egy meccsen, ezek a számok 1961/62-ben: 107.7 mezőnykísérlet és 118.8 dobott pont. Tehát a csapatok jóval többször kísérleteztek kosárra dobással, viszont kevésbé eredményesen, mint manapság, azaz mind a dobott pontok, mind a sok kihagyott dobás okán, a megszerezhető lepattanók száma meghaladta a mai játékosok között "elosztható" mennyiséget. Ha hozzávesszük ehhez mindazt, hogy Robertson fénykorában nem sok hozzá hasonló fizikumú hátvéd szerepelt a ligában, és azt, hogy a csapatok vajmi keveset törődtek úgy általában a védekezéssel (nem csoda, hogy a korszak kiemelkedően legjobb védőjátékosát, Bill Russellt a soraiban tudó Boston zsinórban 8 bajnoki címet tudott nyerni), leszűrhetjük, hogy Robertson 1962-es statisztikai mutatója emberfeletti teljesítmény ugyan, de a kosárlabda egészének nagymértékű megváltozása is hozzájárul ahhoz, hogy mind a mai napig nem sikerült senki másnak egy egész szezonon át tripla-duplát átlagolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése