Április 25-én, két héttel 79. születésnapját követően meghalt John Havlicek, a Boston Celtics egyik legnagyobb legendája, az NBA történetének valaha volt egyik legjobb játékosa.
Az 1940-es születésű "Hondo" (egész pályafutását végigkísérő becenevét a westernhős, John Wayne egyik filmje után kapta) 1962-től 1978-ig tartó 16 éves pályafutása során végig a Boston Celtics mezét viselte. Atletikus képességeiről sokat elmond, hogy 1962-ben nem csak a Celtics, hanem az NFL-ben szereplő Cleveland Browns is ledraftolta az egykori NCAA-bajnokot (Ohio State, 1960), de ők végül nem ajánlottak Havliceknek profi szerződést, aki így Bostonban kötött ki.
Ott pedig már életében legendává vált. Első négy idényében (1962-1966) egyaránt bajnoki címet szerzett Bill Russell, Bob Cousy, Sam Jones, Tommy Heinsohn és számos más Hall of Famer oldalán. Karrierje első szakaszában ő volt a Celtics hatodik embere (ez a funkció lényegében a nagy bostoni tótumfaktum, Red Auerbach találmánya, Havlicek e minőségében a tavaly elhunyt Frank Ramsey szerepét vette át), majd 1965-től, Heinsohn visszavonulásával lett végérvényesen a kezdőcsapat tagja. Legemlékezetesebb momentum pályafutása ezen időszakából az 1965-ös, Wilt Chamberlain és a Philadelphia elleni főcsoportdöntő hetedik meccsének utolsó másodperceiben elkövetett, sorsdöntő labdaszerzése ("Havlicek stole the ball!"). Auerbach távozása és egy éves kihagyás után a Celtics 1968-ban, majd 1969-ben is bajnok lett, ekkor már egyértelműen Havlicek volt a csapat első számú opciója támadásban a játékos-edző Bill Russell alatt.
 |
| John Havlicek (17) a hatvanas években, egy Lakers elleni mérkőzésen |
Russell és Sam Jones 1969-es visszavonulása ismét egy új fejezetet nyitott Hondo és a Celtics történetében. A pár éves, elkerülhetetlen visszaesést követően 1972-re a Celtics már ismét a liga legjobb csapatai között volt, Havlicek mellett a két új sztár, a center Dave Cowens és a szintén tavaly elhunyt Jo Jo White köré épülve. Az ekkor már 30 felett járó Hondo elképesztő statisztikai mutatókat produkált ezekben az években, átlag 45 perc játékidejével ő töltötte a legtöbb időt a pályán 1970/71-ben és 1971/72-ben is, 1971-ben karriercsúcsot jelentő 28.9 pont, 9 lepattanó, 7.5 gólpasszos meccsátlagaival még a tripla-dupla szezonátlagot is megkörnyékezte. A Celtics 1974-ben tudott újra felkapaszkodni a liga trónjára, a Milwaukee Bucks elleni, a Boston hétmeccses sikerét hozó nagydöntő legértékesebb játékosának a 34 éves Havliceket választották.
 |
| John Havlicek (17) a hetvenes években, egy New York elleni mérkőzésen |
Hondo karrierje utolsó, nyolcadik bajnoki aranygyűrűjét 1976-ban szerezte a Bostonnal, a Phoenix Suns elleni, őrületes nagydöntő 4-2-es arányú megnyerésével (a sorozat ötödik mérkőzését minden idők legjobb NBA-meccsének tartják). 1978-ban, 38 évesen vonult vissza a még ekkor is igen magas színvonalon teljesítő Havlicek (utolsó idényében 82 meccsen 16 pont, 4-4 lepattanó és gólpassz voltak az átlagai), hogy átadja a helyét az új generációnak (a Celtics abban az évben draftolta Larry Birdöt). Az óriási tisztelet által övezett Hondót a liga összes csarnokában tapssal búcsúztatták az ellenfelek. Egyik nagy ellenlábasa, Jerry West mondta ekkoriban, hogy nem csak a Bostonnak, de az egész ligának vissza kellene vonultatnia Havlicek mezszámát, a 17-est. Ez végül nem történt meg, így később például a Dream Team tagja, az egykori Warriors-sztár Chris Mullin is hordhatta Havlicek tiszteletére ezt a mezszámot.
John Havlicek a mai napig a Boston Celtics illusztris történetének legtöbb pontot szerző játékosa az NBA-ben (26395). Nyolc bajnoki címénél csak két játékos szerzett többet, két volt csapattársa, Bill Russell (11) és Sam Jones (10). Egyetlen NBA-döntős fellépése során sem veszített csapatával (8-0). Tizenháromszor volt All-Star, tizenegyszer került be az első vagy második All-NBA csapatba, és nyolcszor valamelyik All-Defensive csapatba. 1984-ben lett a Hall of Fame tagja, 1996-ban minden idők 50 legjobb NBA-játékosa egyikének választották. Nem csak remek támadó, hanem elképesztő védő is volt, legendás munkabírásának, fáradhatatlanságának köszönhetően még karrierje utolsó éveiben is simán levett a pályáról nálánál 10-15 évvel fiatalabb ellenfeleket. Mai szavakkal élve a "swingman" (kettes-hármas poszt közti átmenet) és a "two-way player" (támadásban és védekezésben is ligaelit teljesítményre képes játékos) szerepkörök egyik megalapozójának tekinthetjük őt.
Havlicek sosem edzősködött, vagy viselt vezetői tisztséget NBA-csapatnál visszavonulását követően, karrierje során keresett pénzét a Wendy's gyorsétteremláncba fektette be, e befektetés pedig szépen fialt a számára élete hátralevő részében. A Celticstől persze nem szakadt el, volt csapattársaival minden csütörtökön együtt vacsoráztak Bob Cousy floridai country klubjában. Három héttel ezelőtt Havlicek, aki körülbelül három éve Parkinson-kórral küzdött, már nem tudott elmenni a vacsorára.
Ugyan Hondo 79 életévére nem mondhatjuk azt, hogy kevés idő adatott meg neki e földi létből, halála ugyanakkor betegségének tudatában is váratlanul érte a Celtics- és az NBA-rajongó közösséget, hiszen számos, szerencsére még köztünk levő Celtics legendánál is évekkel fiatalabb volt - Tom Heinsohn 84, Sam Jones és Bill Russell 85, K.C. Jones 86, Bob Cousy 90 éves. Betegsége ugyanakkor az elmúlt hetekben hirtelen súlyosbodott, mesterséges kómába került, amelyből már nem ébredt fel.
John Havlicek a ligatörténet kiemelkedő alakja, egy egészen különleges játékos volt, és egy igazi bajnok. Emlékét megőrizzük.
