Penny Hardaway és a draftjogok tánca

A kilencvenes évek NBA-sztárjai sokunk kedvencei a mai napig, és közülük is sokunk kedvence a mai napig az Orlando Magic irányítójaként sztárrá vált Anfernee "Penny" Hardaway, aki mostanában mint a University of Memphis kosárcsapatának leendő edzője került bele a hírekbe. Penny NBA-pályafutását számtalan "mi lett volna, ha" szegélyezi, ezek szellemében felidézzük a karrierje során Hardawayt érintő játékoscserék számtalan, szerteágazó NBA-történelmi hatását.

1993. június 30-án rendezték meg az azévi NBA-draftot, melyen az 1/1-es választás jogát (az egymást követő második évben) az Orlando Magic birtokolta, akik az előző évben draftolt Shaquille O’Neal mellé (látszólag) egy újabb kiváló magasembert vittek el, Chris Webber személyében. Nem sokáig tartották ugyanakkor meg őt, hiszen még ugyanezen a napon elcserélték Webbert az 1/3-as pickre, a Golden State Warriors által kiválasztott Anfernee „Penny” Hardawayre, továbbá Penny mellé a Magicnek adták még az 1996-os, 1998-as és a 2000-es első körös draftjogukat is.

Chris Webber és Penny Hardaway az 1993-as draft napján

Míg Webber csak egyetlen idényt töltött a Warriorsnál (erről mindjárt később), és karrierje legnagyobb sikereit csak jó pár év múlva, Sacramentoban érte el, addig Hardaway és Shaq kettőse rögvest a kilencvenes évek egyik legemlékezetesebb párosa lett, és már második együtt töltött idényükben nagydöntőbe jutottak az Orlandóval. Na de mi lett a három, a Warriors által a Magicnek adott draftjog sorsa?

A 2000-es első körös draftjog volt az egyetlen, amelyet a Magic megtartott. Az azévi draftot ugyanakkor egyöntetűen az elmúlt harminc év egyik leggyengébb felhozatalának tartják, ebből a szempontból még nagyot is ment a Magic, hiszen ők választották ki a hét évvel korábban a Golden State-től kapott pickkel a 2001-es Év Újoncát, a nemrégiben visszavonult Mike Millert. Miller két playoff-szerepléshez segítette hozzá az akkoriban már Tracy McGrady vezette Orlandót, 2001-ben és 2002-ben, mielőtt a Memphishez cserélték volna. Mondhatjuk tehát, hogy a körülményekhez képest a legtöbbet hozta ki az Orlando a 2000-es első körösből. Nem igazán mondhatjuk el ugyanezt ugyanakkor az 1996-os és az 1998-as pickekről.

Mike Miller (balra) a Webber-Hardaway cserének köszönhetően került Orlandóba

Ezt a két draftjogot ugyanis az Orlando együttesen odaadta egy évvel a megszerzésük után, 1994 nyarán a Washington Bulletsnek (még egy játékost, a veterán irányító Scott Skiles-t is melléjük csapva), cserébe pedig nem kapott egyebet, mint a Washington 1998-as első körösét, és egy 1996-os második köröst. Skiles szerződését azért söpörte ki a Magic, hogy legyen sapka alatti helye leigazolni Horace Grantet, na de a pickek? Valószínűleg a jövő sehol nem tűnt fényesebbnek akkoriban az NBA-ben, mint a Shaq-Penny párost foglalkoztató Orlandóban, így hát joggal gondolhatták, nincs már nekik különösebben szükségük pickekre, de főleg mai szemmel nézve, a csere ezen része mindennek tudatában is furának hathat. Az meg talán még furább, hogy a Washington sem tartotta meg egyik picket se, hanem pár hónappal később, 1994 novemberében, visszapostázták őket eredeti tulajdonosuknak, a Golden State Warriorsnak Tom Gugliottával együtt, méghozzá (és itt ér körbe a történet) Chris Webberért cserébe!

A Golden State tehát legalább annyiban jól jött ki a számukra csapnivalóan elsült Hardaway-Webber cseréből, hogy a Webberért beáldozott draftjogaiból kettőt visszaszerzett. A Warriors ráadásul abban a kiváló helyzetben is volt, hogy az 1996-os drafton, amely viszont meg minden idők egyik legjobb felhozatalának számít a mai napig, a lotteryben választhatott. Ők pedig Todd Fullert hozták el 1/11-nél. Elérhető volt még ekkor Kobe Bryant, Steve Nash, Peja Stojakovic és Jermaine O’Neal is. Hogy ők mit értek el később az NBA-ben, azt ehelyütt fölösleges boncolgatni, az esetlen center Fullerről viszont két év után lemondott a Golden State, egy második körös draftjogért küldték Utah-ba. Fuller 2001-ben játszott utoljára az NBA-ben.

Todd Fuller kevés vidám pillanatának egyike az NBA-ből

Az 1996-os GSW-elsőkörös szövevényes története tehát csúnya véget ért, de még mindig ott volt az 1998-as pick, amely ráadásul az 1/5-ös választás joga lett. A Warriors Vince Cartert választotta ki, de a későbbi Air Canada sosem játszott náluk, hiszen ahogy annak idején Penny Hardawayt, őt is még a draft napján elcserélték, így került Carter Torontóba a Raptors által 1/4-esként kiválasztott Antawn Jamisonért cserébe. Jamison nem futott be rossz karriert, volt kétszer All-Star, volt Legjobb Hatodik Ember, több mint húszezer pontot dobott a ligában – de Carter azért mégiscsak más kategória, hiszen már újoncként a liga tán legnépszerűbb játékosává vált, második szezonjában a rájátszásba vezette a Torontót, és még ma, 41 évesen is játszik. És tegyük azért hozzá, hogy másik két jövőbeli Hall of Famer, Paul Pierce és a szintén még mindig aktív Dirk Nowitzki is ezen a drafton kelt el, Jamison és Carter után.

A Webber-Hardaway csere "ágyazott meg" az öt évvel későbbi Carter-Jamison cserének is

A Golden State tehát visszaszerzett draftjogaival elvihette volna 1996-ban Kobe Bryantet, 1998-ban pedig - még abban az esetben is, ha mondjuk Kobe-val a soraiban a GSW jobb szezont fut, mint amit ténylegesen futott, és mondjuk csak 9., 10. hely környékén draftolnak - behúzhatták volna Dirk Nowitzkit vagy Paul Pierce-t is Bryant mellé. Ehelyett lett végül egy totális bukta (Fuller) és egy so-so választás (Jamison, akivel egyszer sem sikerült a rájátszásba jutniuk, és végül 2003-ban cseréltek el a Dallashoz olyan figurákért, mint a veterán Nick Van Exel és Popeye Jones, vagy a még náluk is veteránabb Avery Johnson). Lehetett volna tehát már az előző évtizedben egy Kobe Bryant-Dirk Nowitzki párossal felálló Golden State-szupercsapat a ligában – és ez esetben napjaink Golden State-szupercsapata jó eséllyel nem létezne jelenlegi formájában.

Ámde talán még érdekesebb eljátszani azzal a gondolattal, mi lett volna, ha az Orlando Magic nem kótyavetyéli el érthetetlen módon a Warriorstól szerzett 1996-os és 1998-as elsőkörösöket. Talán meggyőzhette volna az Orlando Shaquille O’Nealt arról, hogy maradjon a csapatnál, ha mondjuk 1996 nyarán csatlakozik Shaq és Penny mellé a frissen draftolt Kobe Bryant? Ha O’Neal marad, és Shaq és az ifjú Kobe kettőse nem a Lakersnél, hanem Orlandóban áll össze 1996 nyarán, vajon hosszabb és egészségesebb karrierje lehetett volna Penny Hardawaynek, akinek így nem kellett volna egyedül cipelnie a következő években a csapatot a hátán, amíg a térdei tönkre nem mentek belé? Továbbá a csúcson levő Shaq, a fiatal Kobe, és egy egészséges(ebb) Penny Hardaway mellé pedig az 1998-as első körössel (ami ugyebár, a Warriors pickjeként, változatlanul az 1/4-es választás lett volna) még érkezhetett volna a csapathoz egy Vince Carter, Dirk Nowitzki vagy Paul Pierce is. Ebbe már belegondolni is hasogató fejfájást idéz elő.

De hát mind tudjuk, hogy Shaq 1996 nyarán a Lakershez igazolt, és Hardaway térdei szétmentek. Azt azért említsük meg, hogy a Warriors-pickekért cserébe a Washingtontól kapott draftjogokkal mi lett: az 1996-os második köröst elcserélték a csapatnál soha pályára nem lépő Kenny Gattisonra, 1998-ban 1/13-nál Keon Clarkot vitték el (aki szintén soha nem lépett pályára náluk, továbbküldték Denverbe). Egyik húzás sem vezetett tehát népünnepélyhez Orlandóban. Az „Új Évezred Csapata”, az 1995-ben döntős Orlando Magic rövid úton széthullott, és épp Penny Hardaway volt az, aki leoltotta a villanyt: 1999 nyarán a Magic a Phoenix Sunshoz cserélte (ekkorra már Shaq mellett az 1995-ös döntős csapat összes többi kezdőjátékosa, Dennis Scott, Horace Grant és Nick Anderson is távozott Orlandóból). És ekkor kísérteties módon egy újabb draftjog-keringő vette kezdetét.

Penny Hardaway Phoenixbe érkezik

Az Orlando Penny Hardaway mellé 2002-es első körös draftjogát is a Phoenixnek adta, cserébe pedig az ifjú tripladobó, Pat Garrity, a veterán egykori 1/1-es, Danny Manning, és a Suns 2001-es elsőköröse érkezett Orlandóba. Ami itt érdekes, az a Suns 2002-es pickjének sorsa: ez a pick, akárcsak a Warriorstól kapott 1996-os és 1998-as draftjog, rövid úton szintén visszakerült eredeti tulajdonosához. Az Orlando 2001 novemberében konkrétan visszacserélte az elsőköröst a Phoenixhez (ment vele még a Sunshoz Bo Outlaw is), cserébe nem mást kaptak, mint a Chicago Bullsszal három bajnoki címet nyerő Jud Buechlert. Buechler, aki pályafutása csúcsán is legfeljebb kiegészítő ember volt, a szezon végén visszavonult, a Suns pedig köszönte szépen a visszakapott draftjogot, és azzal aztán, a 2002-es draft első körének kilencedik helyen kiválasztotta az évtized egyik kiemelkedő phoenixi játékosát, Amaré Stoudemire-t.

Bizony, az Orlando Magic összerakhatott volna 2002-ben egy Tracy McGrady-Amaré párost. Nem csak, hogy T-Mac valószínűleg túljuthatott volna legalább egyszer a playoff első körén, ha Stoudemire is a csapatát erősíti, elég komoly highlight-gyár is kialakulhatott volna Orlandóban a két atletikus fiatal sztár összjátékaiból. Ehelyett Stoudemire Steve Nash és Shawn Marion oldalán a Suns színeiben lett All-Star. Penny Hardaway Marionnal és Amaréval 2004 januárjáig játszott együtt Phoenixben, majd a New York Knickshez cserélte őt a Suns.

Stoudemire és Hardaway közös kártyája a phoenixi évekből

Itt egy pillanatra megint menjünk vissza az időben és nézzük meg, mi lett az 1999-ben a Suns által az Orlandónak adott 2001-es elsőkörös sorsa. Még mindig 1999 nyarán, pár héttel azután, hogy megszerezte, a Magic a Houston Rocketshez cserélte a draftjogot. Ez volt az a háromcsapatos, 12 játékost érintő ügylet (megtörténtekor minden idők legtöbb játékost mozgató cseréje), amelynek keretében a Vancouver Grizzliestől Houstonba került Steve Francis (a Houston a 2001-es drafton Jason Collinst választotta ki a pickkel, majd továbbcserélte őt a New Jersey Netshez). Francis aztán Houstonból pont Orlandóba került 2004-ben, onnan pedig 2006-ban New Yorkba cserélték. És kit kapott Francisért a Magic a Knickstől? Nem mást, mint Penny Hardawayt, pontosabban Penny lejáró szerződését, és Trevor Arizát. Hiába tért vissza Orlandóba, az akkor már csak egykori önmaga árnyékának számító, két idény alatt összesen 41 meccsen bevetett Hardaway nem lépett pályára ismét a Magic mezében, kivásárolták, és szabadlistára tették. Utoljára a 2007/08-as NBA-szezon során játszott az NBA-ben Penny, pár meccset a Miami Heatben, újfent Shaquille O'Neal csapattársaként.

Penny és Shaq újra együtt 2007-ben - ez már sajnos nem volt ugyanolyan, mint régen

A kör ezen a ponton végleg bezárult. És mielőtt búcsút mondanánk Penny Hardawaynek, térjünk vissza 1993. június 30-ára, ama bizonyos draft napjára is még egyszer: hosszú távon talán mind a Magic, mind a Warriors akkor járt volna a legjobban, ha a Hardaway-Webber csere meg sem történik. 

Igen, Shaq és Penny párosa nagyon emlékezetes, sőt ikonikus duó volt, na de mire lett volna képes egy Shaq-Webber duó? Egy képességei csúcsán levő, domináns O'Neal és a kilencvenes-kétezres évek egyik legképzettebb magasembere, kiválóan passzoló, a játékot szervezni is képes Webber (természetesen az ő esetében is hozzátéve, hogy már ha egészséges marad) bizony igen komoly ellenlábasa lehetett volna a hagyományosan magasember-posztokon nem annyira erőteljes Jordan-féle Bullsnak. (Minden tiszteletünk Dennis Rodmané, de vajon mennyire tudta volna megállítani a Shaq-Webber párost a palánk alatt, Luc Longley-val az oldalán?)

Webber peig azért játszott csak egyetlen idényt a Warriorsban, mert nem jött ki Don Nelson vezetőedzővel, pedig a "posztfüggetlen" kosárlabda úttörője, az öreg Nellie játékrendszerébe papíron nem sok mindenki illett jobban, mint a sokoldalú Webber. De ha már nem C-Webb, akkor ki lett volna még tökéletes ebbe a rohanásra, váratlan megoldásokra, mismatchekre és több poszton bevethető játékosokra épülő Nelson-rendszerbe? Igen, a 201 centis magasságával irányítót játszó, robbanékony, sokoldalúsága miatt csak Magic Johnsonhoz hasonlítgatott Penny Hardaway. Arról nem is beszélve, hogy egy Tim Hardaway-Anfernee Hardaway hátvédpáros mennyire menő lett volna már.