Elfeledett All-Starok, 6. rész: Guy Rodgers

Ő adta a legtöbb gólpasszt Wilt Chamberlainnek a 100 pontos meccsén, és a Chicago Bulls története egyik legjobb irányítójának is őt tartják, sok más kortársához hasonlóan azonban csak évtizedekkel visszavonulása (és jó pár évvel halála) után kerülhetett be a Hall of Fame tagjai közé a hatvanas évek egyik legkiemelkedőbb játékmestere, Guy Rodgers.

Akárcsak későbbi csapattársa, Wilt Chamberlain, Rodgers is Philadelphiában született, 1935-ben, és az itteni utcai pályákon, majd egy helyi középiskolában (Northeast) és egyetemen (Temple) játszva szerzett magának nevet páratlan labdakezelésével és passzkészségével. Szülővárosa csapata, a Philadelphia Warriors 1958-ban draftolta Rodgerst, egy évvel később pedig csatlakozott a csapathoz Chamberlain is. Guy és Wilt párosa remekül működött, a Warriors 1960-ban és 1962-ben is a keleti csoportdöntőig jutott a rájátszásban, igaz, a Boston Celtics ellen egyik alkalommal sem tudtak győzni.

Ugyan Rodgers nem volt kora legnevesebb egyeseihez, Jerry Westhez vagy Oscar Robertsonhoz fogható pontszerző, gólpasszok és játékszervezés terén kevés párja akadt. 1962. március 2-án, aznap, amikor Wilt Chamberlain legendás 100 pontos meccsét játszotta a New York Knicks ellen, Rodgers 20 asszisztot osztott ki, amellyel új ligarekordot állított fel. A következő szezonban, 1962/63-ban ő volt a liga legjobb gólpasszadója, meccsenkénti 10.4-es átlaga manapság is kiemelkedőnek számítana, akkoriban viszont egészen rendkívüli volt, Rodgersen és Oscar Robertsonon kívül szinte senki nem átlagolt meccsenkénti 10 assziszt felett a hatvanas években. Guy első All-Star mérkőzésén is 1963-ban léphetett fel, és ebben az évben tovább javította saját NBA-rekordját egy St. Louis elleni találkozón kiosztott 28 gólpasszával. Az időközben San Franciscóba költöző Warriorsszal pedig 1964-ben bejutottak az NBA döntőjébe, de ott a Boston újfent megállította Chamberlain és Rodgers csapatát.

Guy Rodgers (a labdával a kezében) elhúz Bob Cousy mellett

Rodgers összesen három All-Star meccsen képviselte a Warriorst (1963, 1964, 1966), 1965/66-ban 18.6 pontot és 10.7 gólpasszt átlagolt meccsenként, de a Chamberlaint időközben elcserélő Warriors háza táján már új szelek fújtak ekkoriban. Nyolc év után Guy és a Warriors útjai elváltak, 1966 őszén az újonnan alakult, története első idényére készülő Chicago Bullshoz került. A változás nem különösebben érződött meg Rodgers játékán, hiszen 1966/67-ben karriercsúcsot jelentő meccsenkénti 11.2 gólpasszal ismét az egész liga legjobbjának bizonyult, az idény során kiosztott 908 asszisztja a mai napig fennálló Bulls-rekord. Emellett Guy érte el a Bulls történetének első tripla-dupláját a szezon második(!) meccsén, 22 ponttal, 10 lepattanóval és 21 gólpasszal. Pályafutása során negyedszer és utoljára léphetett fel az All-Star meccsen 1967-ben, chicagói hátvédtársával, (a későbbi Utah Jazz-edző) Jerry Sloannal karöltve.

Guy (5, kezében a labdával) kosárra tör a Bulls mezében

Olyan jól sikerült Rodgers első idénye a Bullsnál, hogy a csapat egyből 33 meccset nyert (többet, mint bármely más "expansion" csapat valaha a liga történetében), sőt, még a rájátszásba is sikerült bekúszniuk. A chicagói tündérmese azonban hamarosan prózai véget ért, a sikeres bemutatkozás ellenére pénzszűkében levő Bulls-tulajdonos, Dick Klein a következő szezon legelején elcserélte Guyt a Cincinnati Royalshoz. A 32 éves Rodgers játéka ezzel egy időben leszállóágba került, 1967/68-ban korábbi nagy ellenlábasa, Oscar Robertson cseréje volt Cincinnatiban. 1968-ban aztán ismét egy újonnan alakult franchise-hoz, a Milwaukee Buckshoz csatlakozott, itt töltötte karrierje utolsó két évét, búcsúszezonjában ismét a ligatörténet egyik legnagyobb centerének, az ifjú Kareem Abdul-Jabbarnak (ekkor hivatalosan még Lew Alcindor) osztogatva a zsugákat.

Rodgers karrierje végén, már a Bucks mezében

Guy Rodgers 1970-ben vonult vissza, tizenkét év alatt tízezernél is több pontot és közel hétezer gólpasszt összegyűjtve az NBA-ben. Wilt Chamberlain különösen nagy becsben tartotta Guyt, akire pályafutása befejezése után úgy emlékezett vissza, hogy jobb irányító volt "Jerry Westnél, Bob Cousy-nál, Oscar Robertsonnál, Walt Fraziernél, Pete Maravich-nél és mindenki másnál". Amikor a hatvanas évek elején gyakorta játszottak egymás ellen, Bob Cousy is mindig elismerően nyilatkozott Rodgersről, mind támadásban, mind védekezésben méltatva tudását. Egykori chicagói edzője, Al Bianchi pár éve Russell Westbrookéhoz hasonlította Guy képességeit, a Bucks-kommentátor Jon McGlocklin, aki már csak a karrierje legvégén járó Rodgersszel játszott együtt Milwaukee-ban, Chamberlainhez hasonlóan szintén a legjobb passzolónak nevezte, aki ellen vagy aki mellett valaha pályára lépett.

Guy 2001-ben halt meg, 65 éves korában, szívrohamot kapott egy moziban. A Hall of Fame tagjai közé posztumusz iktatták be 2014-ben, 34 évvel visszavonulása és 13 évvel halála után.