Elfeledett All-Starok, 7. rész: Adrian Smith

Sorozatunk soron következő részének főhőse Adrian "Odie" Smith, aki ugyan karrierje során egyetlen All-Star meccsen játszhatott csupán, az viszont olyan jól sikerült, hogy Smith lett annak az All-Star mérkőzésnek az MVP-je.

Adrian Smith 1936-ban született, mélyszegénységben nőtt fel egy Kentucky állambeli farmon, ahol gyerekként úgy tanult meg kosarazni, hogy az apja összegöngyölt zoknijait dobálta labda gyanánt egy fára szögelt karikába. A sok gyakorlás meghozta eredményét az ifjú Smith számára, hiszen a Kentucky egyetem legendás edzője, Adolph Rupp ösztöndíjat kínált neki, a kettes poszton szereplő "Odie" pedig tagja lehetett a Kentucky 1958-ban NCAA-bajnok alakulatának.

Adrian Smith, az egyeteme képviseletében

Adriant 1958-ban draftolta a Cincinnati Royals, de igencsak mélyen, az akkor még korlátlan hosszúságú draft 15. körében, a 85. kiválasztottként. Smith nem is érezte úgy, hogy esélye lenne bekerülni az NBA-be, így hát inkább bevonult sorkatonai szolgálatra, és a hadsereg csapatában játszott két évig. Ott meg olyan jól ment neki, hogy - mivel ekkor még nem írt alá senkivel profi szerződést, és így amatőrnek számított - bekerült az 1960-as római olimpiára utazó amerikai kosárlabda-válogatott keretébe. A legendás római alakulattal, amelyben olyan későbbi legendák szerepeltek, mint Jerry West, Oscar Robertson, Jerry Lucas, vagy a sorozatunk egy korábbi részében már felbukkanó Walt Bellamy, nem túl meglepő módon Adrian Smith olimpiai bajnok lett.

Smith végül 1961-ben csatlakozott az őt három évvel korábban draftoló Royals gárdájához, ahol többek között két római csapattársával, Oscar Robertsonnal és Jerry Lucasszal játszhatott együtt. A szupersztár Robertson (aki Smith újoncidényében, 1961/62-ben produkálta legendás tripla-dupla szezonátlagát) valamint Arlen "Bucky" Bockhorn mögött Adrian cserejátékosként jöhetett csak számításba karrierje első három szezonjában. 1964-re sikerült beverekednie magát Robertson mellé a kezdőötösbe, négy idényen át egy kimondottan megbízható (1964 és 1968 között egyetlen alapszakasz-meccset sem hagyott ki) és a kor viszonyaihoz képest hatékonyan dobó (43-46% mezőnyből) kettes vált belőle.

Adrian Smith a Cincinnati Royalsban

Smith karrierjének csúcspontját az 1965/66-os szezon hozta el. Karriercsúcsot átlagolt pontok terén (18.4), és ekkor válogatták be karrierje során először és utoljára az All-Star meccsre. Az 1966-os eseményen Smith szinte összes csapattársa a keleti alakulatban a ligatörténet valamely abszolút legendája volt (Wilt Chamberlain, John Havlicek, Bill Russell, Willis Reed, Hal Greer, Sam Jones, valamint a Royalsból szintén ott volt Oscar Robertson és Jerry Lucas is), de az este sztárja valószínűtlen módon Adrian Smith lett, aki 26 játékperce alatt 24 pontot ért el a keleti cserepadról, fölényes győzelemre vezetve csapatát. Teljesítményéért Smith megkapta az MVP-díjat, és még egy Ford Galaxie típusú személygépkocsit is mellé ajándékba.

Adrian a következő idényben is még All-Star szintű számokat hozott (16.6 pont meccsenként, és ő volt a liga legpontosabb büntetődobója abban a szezonban, 90.3%-kal célozva a vonalról), de újabb All-Star meghívót soha többé nem kapott. 1968/69-től kezdve ismét a Royals kispadján találta magát, kiszorította őt a kezdőből az ifjú dobóhátvéd Tom Van Arsdale. 1969 karácsonyán, közel kilenc év után a Royals megvált Smith-től. Adrian a San Francisco Warriorshoz került, utolsó NBA-meccseit itt játszotta 1970 novemberében, majd profi pályafutását 1972-ben a rivális ligában, az ABA-ben fejezte be a Virginia Squires játékosaként.

Adrian Smith nem volt egy Hall of Fame-kaliberű tehetség, az 1966-os All-Star meccsen azonban kétségkívül ő játszott a legjobban, e teljesítményére pedig a mai napig büszke. A 81. születésnapját 2017 októberében ünneplő Odie a manapság is Ohio államban él, ahol NBA-karrierje túlnyomó részét töltötte. Egy helyi újság 2011-ben készített vele riportot, és akkori elmondása szerint azóta is a garázsában áll az a Ford Galaxie, amit az 1966-os All-Star MVP-cím mellé kapott. Közeli barátja, Jerry West nyilatkozta egyszer Smith-ről, hogy amilyen nagy becsben tartja azt az autót, csoda, hogy nem abban szokott aludni.