Elfeledett All-Starok, 2. rész: Larry Foust

A korának egyik legjobb centere, az ötvenes évekbeli NBA meghatározó játékosa volt Larry Foust, aki valószínűleg a ligatörténet egyetlen olyan személyisége, aki karrierje során öt NBA-döntőt játszott és nyolcszor volt All-Star, mégse tagja a Hall of Fame-nek.

Larry Foust 1928-ban született Ohio államban. A 206 centi magas, keményen dolgozó és erős magasembert 1950-ben a Chicago Stags draftolta, de a franchise még abban az évben csődbe ment, így Foust végül a Fort Wayne Pistons színeiben kezdte meg NBA-pályafutását. Újoncként az a „történelmi tett” fűződött a nevéhez, hogy ő dobta a győztes kosarat minden idők legpontszegényebb NBA-meccsén, amelyet csapata, a Fort Wayne 19-18-ra nyert meg 1950 novemberében a Minneapolis Lakers ellen.

Másodévesen, 1951/52-ben Foust volt a liga legjobb lepattanózója, míg 1954/55-ben ő célzott a legpontosabban mezőnyből az egész bajnokságban. Foust már az NBA-történelem legelső, 1951-es All-Star meccsén is ott volt, pályafutása első hat idényében egyaránt meghívást kapott az idényfelező rendezvényre, emellett öt egymást követő szezonban átlagolt pont-lepattanó dupla-duplát. Az ötvenes évek közepére kiváló csapat állt össze Fort Wayne-ben, Foust mellett a korszak egyik legjobb irányítója, Andy Phillip, egyik legjobb pontszerzője, George Yardley, és a szintén keményen védekező és lepattanózó magasember, Mel Hutchins is ott pattogtatott. A Pistons 1955-ben és 1956-ban is bejutott az NBA döntőjébe, de mindkétszer vereséget szenvedtek (1955-ben a Syracuse Nationals, egy évvel később a Philadelphia Warriors győzte le őket).

Foust (középen, 16-ossal) lepattanót szed az 1956-os döntőben

Foust 1957-ben elhagyta Fort Wayne-t és a Minneapolis Lakershez került. Itt újabb két All-Star szereplést adhatott hozzá a rezüméjéhez (1958, 1959), illetve egy újabb elveszített NBA-döntőt, 1959-ben a Boston Celtics verte a Lakerst a történelem első Celtics-Lakers fináléjában. A Lakers 1960 februárjában a St. Louis Hawkshoz cserélte (nem sokkal ezelőtt, 1960 januárjában még ő is rajta volt a Lakers  emlékezetes körülmények között kényszerleszállást végrehajtó gépén, amely egy iowai kukoricaföldön landolt). Foust karrierje utolsó éveit végigkísérte a Bostonnal való hadakozás, 1960-ban és 1961-ben is újabb nagydöntőben léphetett fel a Celtics ellen, igaz, ekkor már csak cserecenterként (és győznie egyik alkalommal sem sikerült csapatának ezúttal sem).

Larry Foust 1962-ben vonult vissza. Tizenkét NBA-szezont játszott, karrierjének átlagai (meccsenkénti 13.7 pont, 9.8 lepattanó) mai szemmel nézve nem tűnnek eszementnek, de egy fénykorát az ötvenes években élő játékos esetében kiemelkedőnek számítanak. Ám a kollektív NBA-történelmi emlékezet nem túl kegyes a fénykorukat az ötvenes években élő játékosokkal, és bár Foust kiváló center volt, sosem számított „a” legjobbnak a maga idejében sem. Karrierje első felében George Mikan homályosított el minden más ötös poszton szereplőt, a későbbiekben pedig Bill Russell érkezése tette idejétmúlttá a Fousthoz hasonló, kemény és nagy munkabírású, klasszikus ötvenes évekbeli középjátékosokat, akik viszont sebesség és atletikus adottságok terén nem tudták felvenni a versenyt a Russell vezette új centergenerációval.

Ez a kevés létező Larry Foust kosaraskártya egyike

Továbbá Foust sohasem nyert bajnoki címet – hiába jutott be három különböző csapattal is a nagydöntőbe, győznie egyszer sem sikerült. Olyan kortársai, mint Arnie Risen, Clyde Lovellette vagy Neil Johnston valószínűleg nem voltak sokkal tehetségesebbek Foustnál, de mind voltak bajnokok – és mind ott is vannak a Halhatatlanok Csarnokában. Szegény Larry viszont elfeledetten halt meg mindössze 56 évesen, 1984-ben egy szívroham vitte el. Bár Hall of Fame-beiktatására valószínűleg sohasem fog sor kerülni, mi emlékezzünk meg arról, hogy Larry Foust egy nyolcszoros All-Star, egyszeres lepattanókirály, az 1952-es All-NBA Second Team és az 1955-ös All-NBA First Team tagja – és az ötvenes évek egyik legjobb centere volt.


Larry Foust korábbi felbukkanásai és érintettségei a blogon:

1955-ös NBA-döntő (Syracuse Nationals-Fort Wayne Pistons)
1956-os NBA-döntő (Philadelphia Warriors-Fort Wayne Pistons)
1959-es NBA-döntő (Boston Celtics-Minneapolis Lakers)
Az 1960-as Lakers mesébe illő landolása egy kukoricamezőn
1960-as NBA-döntő (Boston Celtics-St. Louis Hawks)
1961-es NBA-döntő (Boston Celtics-St. Louis Hawks)