Odaát pattogtatnak tovább

Összeállításunkban - követve a blog több éves hagyományát - azokról az egykori NBA-játékosokról, illetve edzőkről emlékezünk meg, akik a mögöttünk hagyott 2019-es esztendő során hunytak el.

Carl Meinhold (1926. március 29. – 2019. február 23.) Az élete 93. évében elhunyt Meinhold még a múlt század negyvenes éveiben játszott az NBA hivatalosan elismert előzményében, a BAA-ben. Bár karrierje statisztikái nem különösebben izgalmasak (két idény alatt, 1947 és 1949 között 98 mérkőzés három különböző csapat színeiben), avégett mégis emlékezzünk meg külön róla, hogy ő volt az utolsó élő tagja a BAA (és így az NBA) története második bajnoki címét nyerő, 1948-ban győztes Baltimore Bulletsnek.

Myer „Whitey” Skoog (1926. november 2. – 2019. április 4.) A 92 évesen elhunyt Skoog szintén az NBA hőskorában, az ötvenes években volt aktív kosárlabdázó, egyben fontos tagja a kor dinasztiájának, az 1949 és 1954 között öt bajnoki címet szerző Minneapolis Lakersnek. Skoog 1951-től 1957-ig szerepelt a csapatnál, így három bajnokságot nyert zsinórban (1952-1954) a Lakersszel még a 24 másodperces támadóidő bevezetése előtti NBA-ben. A gyorskezű hátvédet sok más korabeli játékossal együtt a felugrásos dobás („jump shot”) egyik „feltalálójaként” és első hatékony alkalmazójaként tartják számon.

John MacLeod (1937. október 3. – 2019. április 14.) MacLeod a Phoenix Suns történetének leghosszabb ideig foglalkoztatott vezetőedzője volt, 1973-tól 1987-ig ült a csapat kispadján. MacLeod vezetésével érte el a Suns a franchise történetének első nagydöntős szereplését 1976-ban, ahol emlékezetes körülmények között veszítettek a Boston Celtics ellen, 1979-ben és 1984-ben pedig a nyugati főcsoportdöntőig jutottak. Miután az 1986/87-es idényben elbocsátották a Phoenixtől, MacLeod volt még a Dallas Mavericks és a New York Knicks vezetőedzője is, a Mavs a vezetésével szintén főcsoportdöntőt játszhatott 1988-ban. A veterán szakember a 2000-es években dolgozott asszisztensként ismét a Sunsnál, illetve a Nuggetsnél és a Warriorsnál is. 81 évesen hunyt el.

John Havlicek (1940. április 8. – 2019. április 25.) Egy abszolút legenda, a Boston Celtics illusztris történetének egyik legjobbja, és a Hall of Fame tagja volt a 79 évesen elhunyt „Hondo”. Havlicek hosszú pályafutását (1962-1978) mindvégig bostoni színekben játszotta le, nyolc bajnoki címet nyert a csapattal, ő volt az 1974-es nagydöntő MVP-je, és számtalan egyéb egyéni elismerés (All-NBA és All-Defensive csapattagságok, 13 All-Star szereplés) is ékesíti a nevét. Az 1996-ban minden idők 50 legjobb játékosa közé is beválasztott Havlicek elképesztő munkabírásáról, fáradhatatlanságáról is híres volt, illetve az ő nevéhez kötik a „hatodik ember” pozíció „forradalmasítását” is még a hatvanas évekből, amikor rendre a padról beszállva volt ő a Celtics bajnokcsapatainak legjobb pontszerzője.

John Havlicek, 1940-2019

Billy Gabor (1922. május 13. – 2019. június 4.) Halála időpontjában a 97 éves Gabor volt minden rendelkezésre álló adat szerint a legidősebb, még élő egykori NBA-játékos. Billy 1949 és 1955 között a Syracuse Nationals irányítójaként szerepelt a ligában, a villámgyors hátvéd 1953-ban All-Star is volt. Csapata, a Nats 1950-ben és 1954-ben is bejutott az NBA nagydöntőjébe, de mindkétszer veszítettek a Minneapolis Lakers ellen, 1955-ben viszont sikerült megnyerniük a bajnokságot. Sajnos Gabor sérülés miatt abban az idényben mindössze három mérkőzésen játszhatott, majd vissza is vonult. Gabor halálával a legidősebb, még élő egykori NBA-játékos címe a jelenleg szintén 97 éves Whitey von Niedára szállt át.

Lewis Lloyd (1959. február 22. – 2019. július 5.) A philadelphiai születésű, arrafelé „Black Magic” becenéven ismert Lloyd középiskolásként az ország egyik legjobb játékosának számított. Később az NBA-ben sem futott be rossz karriert, 1981 és 1987 között a Golden State és a Houston színeiben szerepelt a ligában, és ő volt a kezdő dobóhátvédje a Rockets 1986-ban nagydöntőt játszó csapatának. A profi szinten is rendkívül hatékony scorernek bizonyuló Lloyd karrierjét aztán derékba törte, amikor 1987 januárjában kokainhasználaton érték, és örökös eltiltással sújtotta emiatt őt az NBA. Bár az eltiltását később feloldották, Lloyd már csak egyetlen idényre tudott visszakúszni a ligába (1989/90), amikor szülővárosa csapata, a Sixers, illetve a Rockets adott neki újabb lehetőséget. 60 évesen, váratlanul hunyt el.

Lewis Lloyd, 1959-2019

Tom Nissalke (1932. július 7. - 2019. augusztus 22.) Kevés ember mondhatta el magáról, hogy mind az NBA-ben (1977), mind a rivális ligában, az ABA-ben (1972) megválasztották az Év Edzőjévé - ezen kevés ember egyike volt a 87 évesen elhunyt Nissalke. Már egyetemi játékoskarrierje befejezését követően, huszonévesen edzőnek állt, a profik között először a Milwaukee-nál volt asszisztens, majd az ABA-ben a Dallas Chaparrals, a későbbi San Antonio Spurs kispadján ült 1974-ig. Az NBA-ben legsikeresebb időszakát a Houston Rocketsnél töltötte, itt kapta az Év Edzője elismerést is, amikor főcsoportdöntőig jutott a gárdával az 1976/77-es idény során. Ezt követő állomáshelyein - Utah, Cleveland - viszont már nem sok eredményt tudott felmutatni, utoljára a kilencvenes évek elején dolgozott a ligában, segédedzőként a Denvernél.

Bob Rule (1944. június 29. – 2019. szeptember 5.) 1967-ben az újonnan alapított Seattle SuperSonics franchise színeiben mutatkozott be az NBA-ben az újonc center, Rule, aki rövidesen a liga legígéretesebb fiatal magasemberei közé emelkedett. Második idényében már meccsenkénti 24 pontot, valamint 11.5 lepattanót átlagolt, harmadéves korában pedig az All-Star mérkőzésre is meghívót kapott, miután továbbra is hasonló meccsenkénti statisztikákat produkált. Az 1970/71-es szezont is ihletett formában kezdte, ám mindössze az idény negyedik mérkőzésén elszakította az Achilles-inát, a súlyos sérülés pedig lényegében karrierje végét jelentette. Megfordult később Philadelphiában, Clevelandben és Milwaukee-ban is, de már csak mint kiegészítő ember számítottak rá. 75 éves korában hunyt el.

Andre Emmett (1982. augusztus 27. – 2019. szeptember 23.) Az egykori második körös draft pick, Emmett a 2004/05-ös idényben memphisi színekben 8, közel hét év kihagyás után, a 2011/12-es szezonban a New Jersey Nets játékosaként 6 mérkőzésen lépett pályára az NBA-ben. A világjáró swingman megfordult – a teljesség igénye nélkül – Litvániában, Belgiumban, Kínában, Venezuelában, Mexikóban és a Fülöp-szigeteken is profi karrierje során. A pár éve indult 3x3 bajnokság, a BIG 3 okán lett újra valamelyest ismert a neve, ugyanis két egykori NBA All-Star, Joe Johnson és Amar’e Stoudemire mellett Emmett volt az előző kiírás legjobb pontszerzője. Emmett 37 évesen gyilkosság áldozata lett: máig ismeretlen okból szóváltásba keveredett két férfivel szülővárosában, Dallasban, és egyikük agyonlőtte.

Andre Emmett, 1982-2019

(Sajnos nem Emmett volt az egyetlen egykori NBA-játékos, akit meggyilkoltak az elmúlt évben, a 2005/06-os idényben az Atlantánál játszó, 40 éves Anthony Grundyt novemberben halálra késelték szintén ismeretlen okból.)

Al Bianchi (1932. március 26. - 2019. október 28.) A 87 évesen elhunyt Bianchi játékosként, edzőként és csapatvezetőként is tevékenykedett több évtizedet felölelő NBA-pályafutása során. Játékos minőségében tíz éven át, 1956-tól 1966-ig állt a Syracuse Nationals, majd a csapat Philadelphiába költözését követően a 76ers alkalmazásában. Visszavonulása után ő lett az 1967-ben alapított Seattle SuperSonics történetének első vezetőedzője, majd a rivális ligában, az ABA-ben dolgozott egészen 1975-ig, ahol egy alkalommal, 1971-ben az Év Edzőjévé is megválasztották. 1976-tól igen hosszú ideig, 1987-ig a Phoenix Sunsnál volt a szintén idén elhunyt John MacLeod asszisztense, majd a New York Knicks general managere lett, és ezt a pozíciót 1991-ig töltötte be. Ő hozta a csapathoz többek között Mark Jacksont, John Starkst és Charles Oakleyt is.

Frank „Pep” Saul (1924. február 16. – 2019. november 7.) Egy újabb matuzsálemi kort megélt játékos a liga hőskorából, a 95 évesen elhunyt Saul 1949 és 1955 között szerepelt az NBA-ben. 1951 és 1954 között zsinórban négyszer nyert bajnokságot aktuális csapatával – 1951-ben a Rochester Royals, 1952 és 1954 között háromszor a Minneapolis Lakers játékosaként, tehát két különböző gárda színeiben. Ez a bravúr mind a mai napig rajta kívül csak a jelenlegi Golden State-edző Steve Kerrnek sikerült az NBA történetében (1996-1998: Bulls, 1999: Spurs).

Wat Misaka (1923. december 21. – 2019. november 20.) Kevesen hinnék, de az NBA történetének első „nem fehér” játékosa nem afro-amerikai, hanem ázsiai származású volt: a japán bevándorlók gyermekeként Utah államban felnőtt Misaka az 1947/48-as idényben játszott három meccset a New York Knicks színeiben. A 170 centis irányító (aki a Utah egyetem játékosaként 1944-ben NCAA-bajnoki címet is nyert) profi karrierje ezt követően ugyan be is fejeződött, de a kosárlabdától nem szakadt el, még kilencven éves kora felett is rendszeres látogatója volt a Utah Jazz hazai mérkőzéseinek.

Wat Misaka kései utódjával, Jeremy Linnel beszélget valamikor 2013 körül

Szintén a 2019-es év során hunyt el továbbá: Bob Burrow (1956 és 1958 között játszott az NBA-ben, 84 éves volt), Ben Coleman (1986-1994, †57), Clinton Wheeler (1987-1989, †59), Jim Fritsche (1953-1955, †87), Paul Dawkins (1979-1980, †61), Cal Ramsey (1959-1961, †81), Bucky McConnell (1952-1953, †90), Andy O'Donnell (1949-1950, †94), Johnny Neumann (1976-1978, †68), Charlie Hardnett (1962-1965, †80), Howard Nathan (1995-1996, †47), Jim Marsh (1971-1972, †73), Jerry Greenspan (1963-1965, †77) és Ed Kalafat (1954-1957, †86).